Szolgálat 23. (1974)
II. Újszövetség - F.-J. Steinmetz: Mária, a meditáció ősképe (Lk 2,19)
szentáldozáshoz járulni. Ha csakugyan így van, azért ne szomorkodj! A mi Istenünk nem tart stopperórát a kezében. A szívet nézi, az áldozatot értékeli. Szegény vagy erőben, tudásban. Beteges vagy, nem tudsz böjtölni, az imával nem sokra jutsz, családodban sem vagy olyan erős, friss, jó és gondos, mint szeretnél, mint talán lenned is kellene. „Istenem, mi lesz majd a számadáskor?“ Ne szomorkodj! Hiszen az űr tudja a legjobban, hogy lehangolt hangszeren nem hangzik föl tiszta, szép, vidám zene. ö mindent beszámít, és a szív fontos neki, az áldozatot értékeli. És hát csakugyan olyan szegény vagy, mint ahogy gondolod? — Tiéd a nap, huszonnégy órájával, és van benned erő. Isten minden órában szeretne tőled valamit, nem többet, mint éppen az erődből telik, mint amit meg tudsz tenni (Mt 25,15). Ha eljutnál odáig, hogy mindig nyugodtan azt kérdezed: Mit akar most tőlem Isten? Helyes, tehát ezt csinálom, olyan jól, ahogy telik tőlem. — Ha így teszel, nem dobsz-e be akkor te is mindent szegénységedből, éppenúgy, mint az az özvegy? Ki adhat többet a mindennél? Ne aggódj hát! Ne légy lehangolt! Nem igaz az, hogy nehéz a Jóistennek eleget tenni, ő a szívet nézi és a becsületes jóakaratot. És amit mi nem teszünk mérlegre és nem veszünk számba, ő azt is értékeli. Franz-Josef Steinmetz MÁRIA, A MEDITÁCIÓ ŐSKÉPE Mária pedig mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk. Lk 2,19 Szavait anyja mind megőrizte szívében. Lk 2,52 Honnét is van, hogy a krisztusi üzenet nem hagy hátra valakiben mélyebb benyomást, mondhatni elégedetlen marad, vagy más képet használva: miután hallotta, éppen olyan „éhes“, mint azelőtt? Pedig a János-evangéliumban Jézus kifejezetten azt mondja: „Aki hozzám jön, nem éhezik többé, s aki énbennem hisz, nem szomjazik sohasem“ (6, 35). A részletes felelethez egész könyv kellene. Már a magvetőről szóló hasonlat őskeresztény értelmezésében egész sor oka van adva a keresztény igehirdetés sikertelenségének (Mk 4,13-20). Itt csak egy régi mondást idézünk fel, amely korunkban kétségtelenül különösen időszerű. így hangzik: Nem a sok tudás lakatja jól a lelket, hanem a dolgok benső megérzése és ízlelése. Tudásban nincs ma hiány. Könyvkereskedéseinkben már alig fér a könyv. A teológiai művek száma évről évre szaporodik. Az Ige asztala 5 65