Szolgálat 23. (1974)

I. Ószövetség - Az ószövetség mint lelkiolvasmány (Geistliche Schriftlesung)

király, aki Isten állandó támogatásának ígéretét birtokolta, Isten segítő jelenlétének kifejezése, megtestesítése kellett hogy legyen. Izrael soha többé nem feledkezett meg az Istentől felkent király eszméjéről, akkor sem, amikor Izrael királyai megfeledkeztek Isten velüklétéről, és mindig újból áldozatul estek annak a kísértésnek, hogy pogány királyok módjára uralkodjanak. Miután Dávid házának királysága végétért, Izrael megőrizte az Istentől fölkent uralkodóba vetett reményét századokon át, egészen Krisztusig. Ez a remény mindjobban kibontakozott. A megalázott, bűneibe gabalyodott nép a mennyei uralkodót várta, aki majd eljön az ég felhőiben, hogy felállítsa Isten Országát.

Krisztusnak az ószövetségben tartalmazott előtörténete megérteti velünk, hogy ő nemcsak az egyes lélek megváltója, hanem Isten új népének megalapítója is. így új kérdéseket intézünk az Evangéliumhoz: Hogyan ismerték fel Jézus tanítványai, hogy ő a Messiás? Hogyan teljesíti be Izrael megváltásreményét nemcsak az egyesek, hanem minden ember számára? Hogyan van jelen máris Isten országának jövendő dicsősége?

3. Az Egyház megértése

Az Egyház jelen órájában az ószövetség olvasása különösen jelentős. A zsinaton az Egyház újféleképpen értelmezte és magyarázta önmagát: mint Isten népét. így Isten népe öntudatának ószövetségi kibontakozása új időszerűséget kap. Nem szabad mellőznünk azt a sajátos megvilágítást sem, amelyben az ószövetség felől a mai keresztény élet alapvető központi kérdései tűnnek fel, mint pl. a hit döntése, a hívők közössége, a nép mint a kinyilatkoztatás hordozója, az igazságosság az emberek egymáshoz való viszonyában stb.

A zsinat az Egyházat mindenekelőtt Isten zarándok népének képében állította elénk. Ezért elvárhatjuk, hogy az ószövetség olvasása hozzájárulhat az Egyház mélyebb, korszerű megértéséhez. Viszont ott sok olyan elképzelést találunk, amely nem lehet keresztény cselekvésünk, sem világ- vagy istenértelmezésünk mértéke. De gondolkozásának és életének tökéletlensége ellenére Izrael népe útban van Krisztus felé. Az a tapasztalat, hogy neki is — mint mindannyiunknak — meg kellett tisztulnia, megvilágosodnia, megszentülnie, bátorító lehet számunkra. Izraelnek minden tekintetben növekednie kell Igaz, már történelme kezdetén megtapasztalta Isten megváltó hatalmát, és ez a tapasztalat mindörökre életébe vésődik. A szövetségkötésben az Istenhez és szent akaratához való végleges csatlakozás alapjává válik. Izrael mindig újból áthágta Isten kinyilatkoztatott akaratát, úgyhogy történelmét szinte a bűnök történetének lehetne nevezni. De a Szövetség mégis életének tartalma és mércéje marad, és megalapozza azt az olt25