Szolgálat 23. (1974)

Belon Gellért: A rejtett beszédű Szentírás

Az Atya akarata

Az emmauszi úton haladó Krisztus ezt mondja a feltámadás derengő fényében járó tanítványoknak: „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak?“ (Lk 24,25) Nekünk sem mondana mást a feltett rah- neri kérdésre, hogy miért beszélt „ilyen módon“. Azért, mert az üdvtörténet isteni logikája kívánta meg ezt. Tudjuk, hogy Jézus más módokat is látott az üdvözítésre, mint amit az Atya eléje szabott. De ki meri mondani: „Ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd“ (Lk 22,42). És ahogy a szen- vedéses út az Atya akarata volt, ugyanúgy az Atya akarata volt a rejtett beszéd, amely nem más, mint a szenvedés átsugárzása, átvetülése az eszmeterjesztés, a beszéd vonalára.

Ezt nem győzi elégszer mondani, „önmagámtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire Atyám tanított“ (Jn 8,28). Vagy: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem“ (Jn 7,16). „Nem a magam nevében jöttem . . . Nem a magam dicsőségét keresem... “’ (Jn 8,42.54) És végül szinte hajszálpontosan problémánkra felelve: „Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg, mit mondjak és mit hirdessek . . . Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem“ (Jn 11,49-50).

Itt most nincs helye, hogy teológiailag elemezzük, hogyan lehetett Jézusnak „más“ akarata, mint az Atyának, mégis ellenkezés nélkül. De tény az, hogy az úr ki merte ezt így mondani, és merte azt is elárulni, hogy ennek az övétől különböző akaratnak teljesítése milyen áldozatába kerül. Nemcsak a Getszemáni kertben sajtolt vért arcára akaratának az Atyáéra állítása. Máskor is, éppen akkor, amikor görögök keresik, a szépen alakított élet és a szép beszéd emberei, ez kiváltja belőle a földbe vetve elhaló gabonaszem saját sorsát példázó hasonlatát. Ezután feltárja belsejét: „Most mélyen megrendült a lelkem — vallja be, és mintegy önmagával tanácskozva folytatja: — Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem“ — biztatja s bátorítja magát (Jn 12,27).

Jézus életének az Atyától akart győzelmei is, szenvedései is átáradnak beszédmódjára. Ahogy Jézus egyénisége, beszéde, csodái lelkesedést és vonzalmat váltottak ki, úgy a Szentírásba foglalt szavai sem nélkülözik a csodálókat, elragadottakat, vagy csak egyszerű értőket. De ahogy Jézust félreismerték, eszelősnek (Mk 3,22), csalónak (Jn 7,13), ördögtől megszállottnak és megháborodottnak (Jn 10,20; Mt 12,24) tartották, úgy szavai sem járhattak különbül. És ahogy az emberi külsővel eltakart Istenfiú mindezek ellenére jelen volt a jászol szegénységétől a názáreti jeltelenségen át a szenvedés súlyos válságaiban is, így sokszor szavai sem árulnak el többet belőle. És ahogy vele „kényük19