Szolgálat 23. (1974)
Belon Gellért: A rejtett beszédű Szentírás
Belon Gellért A REJTETT BESZÉDŰ SZENT1RAS Nem mehetünk el szó nélkül híveink csalódása mellett, amit a Szentírás olvasása kivált lelkűkben. A zsinat minden megújulás forrásául a bibliát jelölte meg. Híveink szót is fogadnak nekünk, kezükbe is veszik a Szentírást, olvasni is kezdik, de csakhamar leteszik azzal a megjegyzéssel — mint egyikük keserűen megjegyezte: én sohasem találom meg benne azt, amit a papok mondanak. De túl ezen a naiv nehézségen valóban felötlik a gondolkodó bibliaolvasóban: miért lehet annyiféleképpen olvasni a Szentírást, miért enged meg annyiféle magyarázatot. Valamennyi felekezet a Szentírásra hivatkozva érzi biztosnak tanítását, nem is beszélve a tudósok és egyéni magyarázók megszámlálhatatlan csapatáról. A régi adágium így sommázta a szentírás- olvasónak ezt a keserű megállapítását: Hie liber est quo invenit dogmata quisque sua. És hogy a legmaibb nehézségre is rátapintsunk: a modem szentírásmagyarázat nem riaszt-e el mindnyájunkat attól, hogy csak valamit is merészeljünk a Szentírásból idézni? őket olvasva ugyanis az derül ki, hogy nemcsak a Szentírás egyes könyveinek, de egy könyvön belül az egyes szövegrészeknek, sőt egy-egy mondatnak vagy szónak is története van, amely kihat az értelmezésre. Hát még ha arra gondolunk, hogy mai vallásos életünk vezérszavai és keresztény életünk tengelyében álló intézményei alig találhatók meg a Szentírásban! Az egyszerű hívőnek, de a művelt kereszténynek alap- érzésére is mutat rá Rahner, amikor a szentségekkel kapcsolatban — de más területekre is értelmezhetően — azt mondja: „Ajánlatos egyszer fontolóra venni a kérdést, hogy az evangéliumok tanítása szerint miért alapítja Jézus olyan ijesztően rendszertelen módon és szinte véletlenül a szentségeket, illetve miért beszél ezekről ilyen módon? . . . Közülük egyesekről egyáltalában nincs szó az ő életében: a bérmálásról, a szentkenetről, a házasságról és a papi rendről (mint szentségről). Más szentségekről majdnem csak úgy mellékesen szól, minden rendszer nélkül“ (Kirche und Sakramente). (Persze ezzel nem akarja tagadni, de még kétségbe sem vonni ezek krisztusi alapítását!) — Hogy a szentségeken kívül hiába keressük az ilyen szavakat: pápa, bíboros, csalatkozhatatlanság, római szentszék, mise, gyónás, olvasó, szeplőtelen fogantatás, Mária mennybevitele, és még egy csomó más ma használt szó. Ismét csak utalunk a látszólagos ellentmondásokra, érthetetlennek tűnő túlzásokra, általánosan fogalmazott, éppen ezért konkrét esetekben meghatározhatatlan kijelentésekre. Ezek a csak nagyjából felvetett problémák indokolttá teszik Rah- nernek fentebb olvasott ajánlatát: megpróbáljuk „fontolóra venni a 15
