Szolgálat 23. (1974)
II. Újszövetség - W. Pietsch: A leghihetetlenebb történet (1Jn 4,16)
valósulása, amit Jézus a hegyibeszéd boldogságaiban hirdetett (Mt 5, 3-12). A „soha el nem hervadó örökség“ előző hírüladását (1,4) látszólag gyengíti az, hogy most már csak „a lelkek üdvösségéről“ van szó. De a Szentírás nem pusztán szellemi, testetlen valóságként érti a lelket: számára a „lélek“ egyenlő az „én“-nel, az egész személyiséggel. Ezt a „lelket“ akarja például Péter „odaadni“ Krisztusért (Jn 13,37, ahol a magyar fordítás természetszerűleg „életeméről beszél). Tehát az egész személyiség beteljesüléséről van szó, igazi életre keléséről, megmentéséről és örök megőrzéséről Isten részéről. De nem „a lélek“, hanem „a lelkek üdvössége“ áll a levélben, mert csakis Krisztussal való kapcsolatban és szentjeinek közösségében lehetséges az örök megdicsőülés Isten választottal számára. Walter Pietsch A LEGHIHETETLENEBB TÖRTÉNET Megismertük Isten szeretetét, és hittünk benne. (ÍJn 4,16) Nem könnyű az Újszövetséget „új“-ként olvasni. Szavai meghitten csengenek, és az utolsó 2000 év történelmén úgy húzódik végig, mint egy szőnyegben a szálak és minták. Még aki elutasítja Krisztust és egyházát, az is belőlük él, mély és titokzatos értelemben, — de szószerintiben is, mert sok keresztény gondolat szinte közkincsévé lett a mai emberiségnek. Isten emberré lett, és ezzel belépett történelmünkbe, semmiféle hatalom nem száműzheti belőle többé. De ez a megszokottság, ez a meghittség a keresztény üzenettel való érintkezésben akadályoz abban, hogy újat keressünk és váratlant találjunk az Evangéliumban. Sokak számára már nem az a világosság, amely felé az élet sötétjében meglepve és várakozással telve fordítjuk arcunkat, hogy igazán és pontosan meglássuk, mi is világít itt. Már nem örömet szerző üzenet, mert már nem is igen figyelünk rá, abban a helytelen hiedelemben, hogy mindezt már ismerjük, és semmi újat nem tár föl előttünk többé. Ha úgy olvasnánk és hallgatnánk az Evangéliumot, a kereszt és a feltámadás üzenetét, mint valami más bolygóról származó lény, aki legelőször hallja, akkor nem győznénk csodálkozni ezen a rejtélyes és páratlan történeten, amely oly különös, oly nyugtalanító, oly botránkoztató, — a világ leghihetetlenebb története. És ez olyan döbbenetbe ejtene, amelyből csak egy a gyógyulás: a hit. Ha igazán hisszük mindezt, akkor egy új feltámadás csodája megy végbe bennünk. 99
