Szolgálat 22. (1974)
Eszmék és események - Nagy János plébános levele két nappal halála előtt - Levél a brazil őserdőből (Kögl Szeverin)
vallási téren. Részt vesz minden közös imán, de a szentségekhez nem járulhat. Kísérletével meg akarja mutatni, milyen értelmetlen a szakadás a két egyház között. Az Aftenposten 1973 októberében részletes beszámolót hozott erről az érdekes kísérletről. Szentiványi Dezső, Oslo NAGY JANOS PLÉBÁNOS LEVELE PAPTARSÁHOZ KÉT NAPPAL HALÁLA ELŐTT Énrám a csütörtök éjszakai virrasztás igen jó hatással van fizikailag is. A héten komoly betegségen mentem keresztül. Hétfőn hajnalban 1/2 4-kor majdnem megfulladtam. Kedden éjszaka hasonlóan rosszul voltam. A providentia divina az egyik jó katolikus főorvost inspirálja, hogy jó gyógyszerekkel lásson el. Ezekkel átsegít a jó Isten kríziseken. A csütörtök éjszakától féltem. Egyáltalán fölébredek-e? 10 ó 40 p-kor sikerült fölkelni. Rosszul éreztem magamat. De a szokott módon megkezdtem az Úr Jézus vigasztalását, Aki vállalta értünk a vérrel verejtékes éjszakát. Imádom Vele a Szentháromságot — hálálkodom — dicsőítem — engesztelem — tiszta istenszeretetemet fölindítom — mindent Reá bízok. A paptestvérekért könyörgök, — most főképpen . . . / itt egy kilépett kurzustársuk nevét említi /; lehet, hogy a fuldoklási fájdalmat is őérte kaptam. Szentséges Atyánkkal, Püspök Atyánkkal, vezeklő papjainkkal egyesülve, Feszületemmel áldást adok éjfélkor. Lefekszem. Rákapcsolják az Erőmű reszelését. Zúg a táj. Betegen rábízom magamat Jézussal a Szentháromságra, megkezdem a fájdalmas rózsafűzért, egyszer elalszom. 4 h 10 p-kor zörög az órám. Megyek át a Legszentebb elé, hangosan imádkozom a Domine Jesu Redemptor noster-t . . . A papi karakterben megpecsételést kaptunk Krisztussal az örök papi szövetségben. A szokott módon kezdem a keresztutat Szentséges Atyánkkal, Püspökeinkkel, vezeklő papjainkkal . . . Hála Megváltónknak . . . Valóban Isten Fia vagy . . . „Krisztus embersége a Logoszban nyerte nem járulékos, de állagi fölszentelését ... a papságra választott ember a papszentelésben jut Krisztussal, a Pappal titokzatos egyesülésre és hasonulásra ..." Hála Konszekrációnkért — coelestia dona multiplicet . . . Deus Pater omnipotens . . . Igen, ezzel a kéréssel borultunk arcra a Mindenszentek védnökségével . . . Leborulunk a Megfeszített előtt, hogy a mi consummatumunk Vele egyesülve sikerüljön. Átváltozottan mutatom be Jézussal Áldozatunkat. Meggyógyultam? Nagy mértékben! Fő, hogy tudok dolgozni! Isten „minden vigasztalás Istene“ (Sz. Pál). Imádkozunk, hogy minden paptestvér Nála keressen vigasztalást. Mindennap sokszor találkozunk imáinkban mi élők, de elköltözött Paptestvéreinkkel is állandó kapcsolatunk van. Várom válaszod! Sokat írjál. Testvéri szeretette! ölel Visonta, 1974.11.15. Jáí10S LEVÉL A BRAZIL ŐSERDŐBŐL ötödik éve élek az őserdőben. Itt elfogadtunk egy óriási missziós plébániát és alapítottunk egy szemináriumot, tekintettel arra, hogy 25 éves hatalmas saopaulói gimnáziumunk nem ad hivatást. I. A szeminárium készen van. Már csak a kápolna hiányzik. A jó Isten mindig a végére marad, de ha ő is úgy akarja, akkor a közeljövőben ezt is elkezdjük. És ez 83
