Szolgálat 22. (1974)
Tanulmányok - Takács János: Karizmatikus megújulás az Egyházban
©lején szükséges az útbaigazítás a Szentlélek ajándékairól, azok használatáról, s a megfelelő magatartásról velük szemben. Minthogy szabad a hozzászólás, elkerülhetetlenül előfordulnak olyan kijelentések, amelyek nem megbízhatók; itt a vezetőnek meg kell adnia a helyes, megnyugtató választ. Rendesen lehetetlen minden szándékra imádkozni, amit csak előterjesztenek. Túl sok ilyen van. De nehéz is bizalommal imádkozni egy szándékra, amelyet az ember nem ismer elég részletesen. Ezért sok helyen a rendes gyűlés után még van egy másik, amelyen a személyes szükségletekért imádkoznak. Itt egyesek érdekében jobban lehet a prófétálás és tanítás adományát is használni. Nemcsak az ülés keretét kell előkészíteni. A résztvevőknek elkészülve kell jönni. „Mit kívánsz, Uram? Mit akarsz ma nekem adni testvéreim javára? Uram, ma mit akarsz tőlem?“ Az előkészületben legyen szeretet, önátadás és alázatos szerénység. Közös élet és vezetés A karizmatikusok tapasztalata ugyanaz, mint az őskeresztényeké (vő. Csel 4,32—5, 1-16; 6,1-60; iKor 12—14): a karizmatikus adományokat a közösségben kapják meg és használják; a megújulás nem tartós, ha nincs meg a kapcsolat a közösséggel, a Szentiélekben való élet csak itt fejlődik igazán. Isten terve az, hogy azok, akik követik Fiát és megkapják a Szentleiket, lépjenek élet- és szeretetközösségbe Istennel és egymással. így jelet alkotnak, és e jel miatt az emberek hinni fognak az evangéliumban és az üdvösségben. A kereszténység lényegénél fogva közösségi, s Isten indításait elfogadni annyi, mint az élet közös formája felé tartani. A karizmatikus mozgalom előbb ellenszenvvel volt minden emberi vezetéssel szemben. És ez érthető. A Szentlélek kiáradása mintegy új szellő a bezárt Egyházban, ahol sok az emberi. De Isten terveibe bele van számítva az emberek kölcsönös összeműködése. Már Korintus is nagyon rászorult Szent Pál beavatkozására és vezetésére. Minden közösségben működnie kell az apostoli és pásztori tevékenységnek, hogy a közösség fejlődhessék, egészséges és egységes legyem. 1969-ben az északamerikai püspökök által kiküldött teológiai vizsgálóbizottság azt javasolta, ajánlják egyes papoknak az együttműködést a mozgalommal. Ezt a vezetést és segítséget a tagok szívesen fogadnák. Kellékek a vezetőben: vegye fel keresztjét (Mt 17,24-25), készüljön külsőbelső megpróbáltatásokra (Jak 5,20), legyen nagy gondja saját elhaladására (1Kor 9,27), hogy példakép lehessen; legyen gondja a rábízottakra (Lk 12, 47-48), a másokkal való bánásmódban legyen nagylelkű, t megértő és megbeszélésre kész; végül legyen meg benne a vezetés karizmatikus adománya (vö. Jn 21,16). A feladat nem annyira tenni, mint szeretni. 44
