Szolgálat 21. (1974)
Tanulmányok - Mihályi Gilbert: A hit mint a keresztény lét alapvetése
magatartás, hanem élet. ÚJ élet Istenben. Ezért hinni annyit jelent, mint lenni, létezni, illetve egész pontosan: újjá lenni. A jövőbe irányított zarándokélet Abrahámot maga Isten hívta ki jelenéből a holnapba. Élete ugyan a múltban gyökerezett, de onnét kifelé vezetett és a jövőbe tartott. Ott volt élethivatása, és nem a tegnapban. Ott kellett feladatát teljesítenie és életét építenie. Élete tehát a jelenből a jövő távlataiba szélesült. Mindig feléje igyekezett, mindig érte dolgozott, mindig a cél hevítette és fűtötte. Ábrahám jelene tehát mindig „várandós" volt, „áldott állapotú“, igazi ádvent. Ábrahám igazi hivő volt, s ezért igazi vándorember, zarándok, a jövő embere. Mert a hit — amint Szent Pál meghatározza — nem más, mint „reményeink szilárd alapja" (Zsid 11,1). Ábrahám hittel élte életét, mert a jövőbe vezető jelenében ez adta neki a tudatot, hogy az ígéret számára egyszer be fog teljesedni. A hivő tehát nem tapad a múlthoz, nem mereng a tegnapon, nem sírja vissza a „régi jó időket", mert jelene újabb feladatok elvégzésére hívja. Élete tehát a jövőbe irányzott élet, vándorol az ígéret felé. Nem valami utópisztikus jövőbe merengés ez, nem éretlen futurológia, nem álmodozás, hanem a múltban gyökerező és a mában kemény helytállással épülő holnap. A hit teszi a jövőt ígéretté, nagyszerű alkalommá és nagy dolgok lehetőségévé. Vagyis a hit reménybe bontakozik és jövőt nyit. Ezért a hivő a remény embere. Ha nem lenne reménye, ha zarándokúba sehova sem vezetne, akkor jelene sivár lenne, múltja hiábavaló és jövője céltalan. De van célja, mert vándorsorsának hit a gyökere és remény a rugója. Nem feszültségmentes az élete, de ez nem letörő, inkább lelkesítő. A cél szabja meg a ma irányát, ez vonz, ez éltet, és ez teszi értelmessé a jelen törekvéseit és fáradalmait. Ez a hitben gyökerező remény táplálja azt a meggyőződést, hogy a Szeretet, Akinek odaadta életét, nem csalja meg, hanem övé lesz teljesen. Nem biztonság, hanem a kereszt kockázata Ez a hit, amint Abrahám egész élettörténete példázza, nem mentesítette őt meglepetésektől, gondoktól, nehézségektől és szenvedéstől. Élete valóban tele volt ellentmondásokkal, látszólagos értelmetlenségekkel, akadályokkal és keresztekkel. A Szentírás mondja róla: „Elindult, de nem tudta, merre" (Zsid 11,8). Hite tehát nem adott neki tökéletes biztonságot és kivételezettséget. Nem szolgált menlevélül az emberi sorssal járó kellemetlenségekkel szemben. De képesítette, hogy a földi életet a maga valóságában szemlélje, és mindennapos jelenségeit hitben fogant reménnyel fogadja. A biztonságot ígérő hit nem bibliai eredetű. A hit nem ígér olcsó, könnyű életet. Éppen ellenkezőleg: kemény, küzdelmes életre hív, azért például Szent Pál harchoz, versenyben való részvételhez hasonlítja. Ez következik a vándor- ember sorsából. Nincs útonjárás fáradság nélkül, előrejutás problémák nélkül. 8
