Szolgálat 21. (1974)

Az egyház szava - Hit, vallás, teológia (J. H. Newman)

tőle. Jól tudjuk: a keresztények ma fáradtak az imában. Mégis megkockáztatjuk a kérést: imádkozzatok mindennap a világmisszióért, ha csak egy rövid fohászt is. Hogy saját szavaitokkal teszitek-e ezt, vagy egy imaformulával, azt rátok bízzuk. De jobb egy kötött ima naponta, mint egyáltalán nem imádkozni azért, mert hiányzik a lendületünk az önálló imához. Tehát inkább naponként egy Miatyánk — abban benne van a missziókért szóló kérés is —, mint saját ötlet híján semmi.

Bár alkalom lenne a világmissziók vasárnapja arra, hogy mindannyian újból örömmel fölfedezzétek: hathatósan segítségére tudtok lenni a világegyháznak, ha teljesítitek ezt a három kérésünket! Ehhez küldik üdvözletüket és áldásukat Ausztria érsekei és püspökei.

HIT, VALLÁS, TEOLÓGIA

A dogma egy tétel, amely egy fogalmat, vagy tényt fejez ki. Hinni ezt annyit tesz, mint szellemileg elismerni ezt a tartalmát. Tényleges elismerése vallásos aktus; fogalmi elismerése teológiai aktus. A vallásos képzelet felismeri, megnyugvást hoz benne, elsajátítja; a teológizáló értelem megragadja mint igazságot.

Nem mintha itt valami választóvonal vagy tűzoszlop lenne vagy lehetne az elismerés e két fajtája, a vallásos és teológiai elismerés között. Hiszen az értelem éppenúgy közös vonása minden embernek, mint a képzelőerő, így hát minden vallásos ember bizonyos fokig teológus is, és a teológia kezdeteiről vagy műveléséről szó sem lehet a vallás iránymutató és maradandó jelenléte nélkül. Amint e világ dolgaiban az érzékek, az érzelem, az ösztön, az intuíció tényekkel lát el bennünket, az értelem pedig felhasználja ezeket, éppúgy a Legfőbb Lényhez való viszonyunkban is tanúságtételekből vesszük a tényeket, elsősorban a természettől, azután a gondviseléstől, azok a tanítások pedig, amelyekké kifejlesztjük őket, elvonás és következtetés alkalmazásával jönnek létre. Ez magától értetődik. De nem ellenkezik azzal a föltevéssel, hogy van teológiai és van vallásos szellemi magatartás, mindegyik különböző a másiktól; a vallásnak szüksége van a teológiára, a teológiának pedig a vallásra.

Vegyünk egy példát, éspedig ezt a dogmatikai döntést: „A Fiú — Isten.“ János evangéliuma első fejezetének első fele micsoda illusztráció arra, hogyan ismerheti el szellemünk tényleges elismeréssel ezt a mondatot, mekkora hatalma van érzelmeinken és hajlamainkon! Vagy az Urunkról szóló látomás a Jelenések első fejezetében! vagy János első levelének első fejezete! Azután micsoda égő szavakkal beszél Szent Pál Urunk megfeszítéséről és haláláról! Mi ennek a lángnak a titka, ha nem ugyanez a dogmatikai mon55