Szolgálat 21. (1974)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Hiszek egy Istenben... hiszek Jézus Krisztusban...
4 II. Vatikáni Zsinat, De Revelatione 12. p. 5 Vö. DS 3017-19 6 M. Polányi, The Tacit Dimension, Routlege & Kegan Paul Ltd. 1967, p. 67. 7 Vö. L. G. Barbour, Issues in Science and Religion, SCM Press 1968, pp. 115-134. 8 Vö. R. Bultmann, Jesus Christ and Mythology, Charles Scribner's Sons, 1958, p. 69. 9 Vö. D. D. Evans, The Logic of Self-Involvement, SCM Press 1963. 10 P. Fransen SJ, Towards a Psychology of Divine Grace, Lumen Vitae 1957 No. 2, p. 204. " Vö. N. R. Hanson, Patterns of Discovery, Cambridge University Press 1961; T. S. Kuhn, The Structure of Scientific Revolutions, University of Chicago Press 1962; M. Polányi, Personal Knowledge, University of Chicago Press 1958. 12 II. Vatikáni Zsinat, De Ecclesia in mundo huius temporis 5. 13 Vö. P. Overhage — K. Rahner, Das Problem der Hominisation, Herder 1961; A. Huls- besch, God’s Creation, Sheed & Ward 1956; V. Baumann, Erbsünde? Herder 1970. 14 De Ecclesia in mundo huius temporis 7. Weissmahr Béla HISZEK EGY ISTENBEN . . . HISZEK JÉZUS KRISZTUSBAN . . . Hinni többet jelent, mint azt, hogy egyszerűen elfogadok bizonyos igazságokat. A hit által az ember teljesen átadja önmagát a magát személyesen közlő Istennek. Ha hiszek, akkor elismerem, hogy Isten személyesen szólt hozzám, hitem személyes felelet az engem megszólító isteni szóra. A „kinyilatkoztatott igazságokat“ azért fogadom el, azért teszem életem vezérfonalává, mert Istentől valók. Teológiai értelemben csak ott beszélhetek hitről, ahol az Isten szava miatt („a kinyilatkoztató Isten tekintélye miatt“, mint az I. vatikáni zsinat tanítja) teszem rá életemet arra, amit hiszek. Ennek azonban van egy előfeltétele: fel kell tudnom ismerni, hogy hitem tartalma Isten szava. Ezen a ponton szükségszerűen felvetődik a kérdés: Mit jelent ez a kifejezés: „Isten szava“? Hogyan szól az Isten hozzánk? Hiszen magától értetődő, hogy Isten nem úgy beszél, mint az ember. Az ő szavát mindig valamilyen esemény, esetleg egy sorsszerű fordulat, vagy egy „próféta“, vagy az egyház, a leghitelesebben pedig a Názáreti Jézus közvetíti számomra. Éppen azért a legfontosabb kérdés tulajdonképpen ez: hogyan tudom megkülönböztetni Isten szavát a pusztán evilági, emberi szavak tömegében a csak-emberi szótól? Ha az Isten szava az emberi szó köntösében lép elém, miképpen ismerem fel mint Isten szavát? Hitünknek talán legalapvetőbb kérdéséről van itt szó. Persze olyan kérdésről, amelyet igazában csak a már hivő ember tehet fel magának. Mert azt, hogy az Isten szólt hozzánk, pontosabban, hogy az Isten engem személyesen 29
