Szolgálat 20. (1973)

Az egyház szava - A belga püspöki kar pásztorlevele a szentév kezdetére

Bátorság, bizalom és öröm forrása lesz a hit (a történelemlátás terén), a remény (a béke egyszerre „már“ és „még nem" valóság) és a szeretet (mint elsődleges elv) teológiai lelkisége.

Isten békéjének szüksége van az emberek békéjére.

Az emberek békéjének szüksége van Isten békéjére.

(A lustitia et Pax pápai bizottságnak az 1974-es békevilágnapra szóló összeállításából)

A BELGA PÜSPÖKI KAR PÁSZTORLEVELE A SZENTÉV KEZDETÉRE

Testvérek! A Szentlélek minden pünkösd ünnepén felhívást intéz hozzánk. Ebben az évben hangja még sürgetőbbé vált. Amint a televízióból, sajtóból és rádióból tudjátok, az Egyház éppen ma nyitja meg a kegyelem egy évét, a lelki megújulás évét: egy „szentévet“.

Szentév? Mit jelentsen ez? És miért éppen ma? Nem egyformán jó-e minden nap, nem egyformán arra való-e minden év Istennek, hogy szeressen minket és nekünk, hogy válaszoljunk szeretetére?

Minden bizonnyal! De mi gyakran kerülünk abba a kísértésbe, hogy megfeledkezzünk erről és ellankadjunk. Buzgóságunkat meg kell erősíteni, sőt újra felszítani. Erre valók egyes különleges alkalmak, például nagy évfordulók.

A családban a szülők szívesen ülik meg ezüst- vagy aranylakodalmukat. Közösségek és intézmények ragaszkodnak ahhoz, hogy megünnepeljék alapításuk emléknapját. Nagy napok ezek. Mintha az idő rohanása egy pillanatnyi nyugalmat és boldogságot engedne. Valami nagy vágy ösztönzésére sok időt fordítottunk arra, hogy egy szép tervet megvalósítsunk. Kötelezettségeket vállaltunk és helytálltunk bennük. Büszkék vagyunk rá, boldogok vagyunk miatta. De ez a pillantás a múltba arra is sürget, hogy vizsgáljuk felül magatartásunkat és ismerjük be: hűségünk még teljesebb és következetesebb lehetett volna. Tehát megígérjük, hogy folytatjuk tovább, de nagyon igyekszünk jobban csinálni. Az évforduló nem végpont. Sokkal inkább az „újjászületés“ előhírnöke, a jövő ígérete.

Az Egyház — amely emberekből áll és az emberekért él — több mint hatszáz év óta átvette ezt a szokást. Minden huszonöt évben meg ünnepli alapításának évfordulóját, mint valami új pünkösdöt. Szentévet hirdet. Azon igyekszik, hogy „a szentek közösségében“ felkínálja nekünk mindazt a kegyelmi erőt és lelki energiát, ami az Úrtól beléje árad. És szíves szeretettel meghív bennünket, hogy erősödjünk meg újra az Evangélium örömében és erejében. (gy még hitelesebb tanúságot teszünk majd emberszolgálatunkban Jézus Krisztusról.

A kor, amelyben élünk, nagyon is igazolja ezt a felhívást. Tíz év előtt az Egyház a második vatikáni zsinat megnyitásával rendkívüli közös erőfeszítésbe fogott, hogy újból időszerűvé tegye az evangéliumot, önértelmezése sze67