Szolgálat 20. (1973)

Az egyház szava - „A béke tőled is függ“ (Justitia et Pax pápai bizottság)

Elsődleges feladat a békére, az igazságosságra és a fejlődésre való tartós nevelés előmozdítása, gyermekkortól az öregségig.

Megannyi alkalom adódik így, hogy a béke tevékeny alanyai legyünk és hatást fejtsünk ki másokra, hogy őket is erre segítsük.

Igen, a béke alanyai; de nem elszigetelten. Az emberi személy a közösségbe testesült; az táplálja, védelmezi, neveli. Ebben az életkörnyezetben és ezen keresztül kell mindenkinek bebizonyítania és tevékenyen kifejtenie eredeti egyéniségét és felelősségét.

Igaz ez a polgári társadalomról, de a keresztény számára ugyanúgy igaz az egyházi közösségről. Ö az Egyházban a béke alanya, abban kell ennek lennie, mint Krisztus Teste, Isten népe sejtjének.

Elgondolásának, szavának, cselekvésének nem szabad anarchiába fúlnia, hanem az Egyházzal kell összeköttetésben állni ok, még kontesztálásában is (vö. erre vonatkozólag a II.vatikáni zsinatot és az Octogesimo Adveniens körlevelet, főleg 4,36,51), valamint a felelős keresztényekre gyakorolt befolyásában.

Jelleg és magatartás

A „béke alanya“ egyéni, lelki és erkölcsi feltételeinek skálája mérhetetlen, akár az ember szelleme és szíve. Mégis mintha kiemelkednék néhány uralkodó vonás.

A „békességes“ — megbékélt és békeszerző — ember legyen:

— az önmagára találás, az állhatatosság, a szilárdság embere;

— a jövő embere: vigye sikerre a haladást önmagában (állandó megújulás, aggiornamento) és a világban;

— a történelem embere: ezekben a döntő átmeneti években az a feladata, hogy saját korlátolt lehetőségéhez mérten hozzájáruljon az emberiség sikeres megváltozásához. Ezért fontos, hogy meglegyen benne:

a jelen iránti érzék (legyen igazán korabeli), a jövő érzéke (terveivel, előrelátásával már a jövőben éljen), és a múlté (élő folytonosság, áthagyományozott örökség: feltételei a múlt meghaladásának);

az események iránti érzék, akkor is, ha azok váratlanok, megdöbbentőek, gyakran újat hoznak („az idők jelei");

— legyen elkötelezett ember a békéért folytatott politikai, társadalmi és kulturális tevékenység sokféle feladatának és lehetőségének terén.

Legyen meg benne az érzék a gondviselés iránt: a béke Isten, mint az Első Ok teremtő aktusának eredményeként jön létre. A felelősség lelkisége ez, mert Isten a békét az ő kezébe tette; ő maga is „gondviseléssé“ válik saját környezete és alkotásai számára (jog, civilizációk, stb.).

Érzék a bűn iránt, hogy beleszámítsa annak tényét minden diagnózisába és prognózisába.

Érzék a kegyelem iránt: problémavilágába legmagasabb értékként ezt kell belevennie.

66