Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - René Voillaume: Szűz Mária
A pásztorok jelenése Fordítsuk most figyelmünket a pásztorok angyali és isteni jelenésére, erre a villámszerűén rövid és ragyogó megnyilatkozásra. Hát mégis csak volt egy megnyilatkozása az égnek, hogy a pásztorokat rendkívüli módon vezesse el ebbe az istállóba! A zavarbaejtő ebben az, hogy Isten adott ugyan feltűnő jelet, de csak igen kevésszámú embernek tartotta ezt fönn. Az angyalok nagy örömet hirdetnek az egész népnek, de a nép valójában mitsem tud róla! A pásztorok voltak egyedüli tanúi: szegény, egyszerű emberek kicsiny csoportja, amelyet mennek keresni a Gyermeket, barlangról-barlangra talán, mindaddig, amíg meg nem találják a megígért jelet, vagyis egy pólyába takart és a jószág takarmányos jászlába helyezett újszülöttet: ez a jel! Valószínű, hogy azon az éjjelen Betlehem környékén csak egyetlen gyermek volt ebben a helyzetben, bár bizonyára sok újszülött akadt ezidőben ott az odagyűlt nagy tömegben. És a Szent Szűz részesedett ebben a megnyilatkozásban. Vékonyka fénysugár ez életében, megerősítése annak, hogy Isten mindig mellette áll ennek a most született gyermeknek. Isten itt van, ő irányítja a dolgokat és az embereket, bár ennek látható nyoma nincs, és mit sem tett azért, hogy megkímélje Máriát és Józsefet a fáradságtól, vagy megszakítsa az élet rendes menetét. Az Evangélium több alkalommal mondja nekünk, hogy Szűz Mária megőrizte ezeket az emlékeket és elmélkedett rajtuk szívében. Ez pontosan mutatja, hogy az isteni vezetésből sok mindent tanult, és amint Isten terve lassacskán kibontakozott, ez megvilágosítás volt számára. Nem tudta előre az adódó eseményeket. De Istennek mindez a cselekedete, ezek a roppant diszkrét külső megnyilatkozások mintegy belefonódtak a lelkében hordott belső világosságba, amely — mint mondottam — nem különleges kinyilatkoztatásokon alapult, hanem az isteni kinyilatkoztatás tökéletes ismeretén és az Istentől kapott világosságon és belátáson. De ez a belátás olyan egyszerű maradt, hogy semmiben sem zavarta meg mindennapi életének viszonyát az emberekkel, nem változtatta meg szokott modorát: viselkedése külsőleg nem különbözött Izrael más asszonyaiétól. Jézus bemutatása Következik Jézus bemutatása a Templomban. Ezt az eseményt néhány rendkívüli dolog fémjelzi, de úgy látszik, akár a pásztorok esetében, ennek a megnyilatkozásnak sem volt visszhangja. Talán Mária és József volt az egyedüli tanúja? A Biblia nem mondja, hogy tömeg lett volna az agg Simeon, vagy Anna prófétaasszony körül a templomban. Mindaz, ami ekkor történt, csak megerősíti azt, amit a Szűz már tudott: az ő fia a Messiás. De küldetésének új oldalait emeli ki: „Ellentmondás jele lesz, és a te lelkedet a fájdalom tőre fogja átjárni“ (Lk 2,34-35). Nem gondolom, hogy Szűz Mária abban a pillanatban részleteiben ismerte ezeknek a jövendöléseknek konkrét jelentését. Különben is évek során át minden a legtökéletesebb sötétségbe és csendbe merül. v 55
