Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - René Voillaume: Szűz Mária
Van valami olyan szépség Isten dolgaiban, amely egyszerűségben és alázatosságban fejeződik ki, és valahányszor saját képzeletünk szintjére próbáljuk süllyeszteni, ezzel el is csúfítjuk. Hogy a Szent Szűz iránti tiszteletünk tiszta, igazi legyen, az annál is fontosabb, mert kultuszának természete az egyházak egységtörekvéseiben is felvetődő probléma. Fontos, hogy jól meghatározzuk Jézus Anyjának szerepét, különben az a veszély fenyeget, hogy eltorzítjuk a Misztikus Testet alkotó értékek hierarchiáját, vagy ellenkezőleg, nem adjuk meg a Szent Szűznek az őt megillető helyet. Szándékom az, hogy egyszerűen végigelmélkedjem önökkel a Szent Szűz életének három oldalát, úgy, hogy bizonyos értelemben az élettörténetét adom. Először látni fogjuk, milyen volt Mária egyszerű földi élete; azután hogy milyen volt a viszony — amennyit tudhatunk róla — Mária és Jézus között; végül hogy milyen Mária jelenlegi helyzete, mi a missziója az Egyházban és mindegyikünk irányában személyesen. I. MÁRIA EGYSZERŰ MINDENNAPI ÉLETE A Szent Szűzről alkotott fogalmunk egyrészt elképzeléseinkből ered, másrészt a liturgikus ünnepek fényéből, vagy a világon szétszórt sok-sok kegyhelyén található ábrázolásokból, a hívek zarándoklataiból és abból a számtalan invokációból, amely agyondíszített palástként súlyosodik vállára. Ilyenformán sokszor nehéz helyesen elgondolnunk, milyen is volt a valóságban a Szűzanya élete a földön. Mária egész nagysága belső, lelki, és földi élete idején mindenestül rejtett marad. Hiba lenne azt hinni, hogy a Názáreti Máriát életében annak ismerték az emberek, aki volt: Isten Anyjának, és hogy ennek következtében olyan helyet foglalt el, ami a kor szokásai szerint nem járt ki egy közönséges izraeli asszonynak. Ezért azon kell kezdenünk, hogy áttekintjük a Szent Szűz nagy kiváltságainak valódi természetét. Szeplőtelen fogantatás Az első a szeplőtelen fogantatás. Nem gondolom, hogy ennek a hasonlít- hatatlan értékű valóságnak a Szent Szűz idelenn igazán tudatában lett volna. A kegyelem rendjének isteni valóságáról van szó, a lélek olyan síkján, ahová a tudat nem hatol be. Nem tudok róla, hogy angyal, vagy közvetlen kinyilatkoztatás megismertette volna vele ezt az egyedülálló kegyelmet, vagy azt, hogy ő nem olyan, mint a többi nő. A kegyelem e titkának kifejezett megismerése és kimondása hosszú elmélkedés eredménye volt az Egyházban a kinyilatkoztatás alapján, és egyszerre végtelenül egyszerű és tisztán lelki természetű valóság. Máriában nem volt meg a rosszra való hajlam, de ő nem tudta ezt. Nem gondolom, hogy másnak hitte volna magát, mint a többiek. Ami más volt benne, az az isteni kegyelem egyedülálló kibontakozása volt lelkében, és tökéletes hajlékonysága a Szentlélek megvilágosításai iránt. Ennélfogva Szűz Máriában szokatlan fokban megvolt a Krisztusra és a Messiásra vonatkozó ószövetségi helyek addig legnagyobb és legmélyebb ismerete. Tehát nagy világosság uralkodott benne, de ez — mint a legnagyobb 51
