Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - Németh József: A teljesebb emberség felé
Jézust. — Nagyon lényeges tényező ebben a várakozásban és reményben, hogy a mai fiatal a saját maga számára kívánt segítséget, szolgálatot csak akkor fogadja el, akkor érzi hitelesnek, ha összekapcsolódik a másoknak való segítséggel és szolgálattal. Belátta, hogy csak akkor tud önmagán igazán segíteni, ha ugyanakkor másoknak is segít, vagy pedig a közösség maga tapasztalja, éli meg a segítséget és szolgálatot. Más szóval megéli — anélkül, hogy számot tudna adni róla —, hogy a lét nem magános, önző, hanem együttes, társas lét. Teológus-nyelven ez így hangzik: az emberben, az emberi lényegben benne van mint összetevő a Szentháromság isteni személyeit egymáshoz rendelő, alkotó lényegreláció, relatio subsistens. Épp ezért az embernek a második isteni személyben, az Emmánuelben, a velünk élő Istenben kell keresnie teljességét, tökéletességét és boldogulását, mint mintaképben. Eszmények csődje és eszménykeresés A „mintakép" szóval érintjük a mai felnőttek fura magatartását: nem akarnak az ifjúság előtt példaképként állni. A szerénység nagyon kedves, utánzásra méltó vonás. De a mai felnőttek vonakodása nem szerénységből, hanem bizonytalanságból ered. Bizonytalanságot és határozatlanságot sohasem lehetett az ifjúság előtt ideálként magasztalni. Ha ma nagyon sokszor heves kitörésekhez és összecsapásokhoz vezet a fiatalok és az öregek közötti, önmagában véve szükséges, aktivitásra ösztönző feszültség, az a szülők és nevelők, mindenekelőtt pedig az apák gyermekeikkel szembeni behódolásának, hízelgő magatartásának, iránytalanságá- nak, bizonytalanságának a következménye. Artur Troppmann, a német lírikus így ír egy tiltakozó költeményben: „A gépekkel hosszabban vagyok együtt, mint a feleségemmel; a szerszámokat tovább tartom kezemben, mint gyermekeimet; a fémekről többet tudok, mint az emberekről.“ Ez a hiány előbb-utóbb kihatással lesz az egész társadalomra. A fiúknak szükségük van apára, mert rajta keresztül tanulják meg a felelősségtudatot, a munka örömét, az egészséges kritikát, az aktivitást, az önállóságot, a másik nemhez való pozitív viszonyt; szükségük van mintaképre, akivel azonosíthatják magukat, hogy egyszer igazi férfiak lehessenek. Az apai elismerés hiánya a lányokban kisebbségi érzéseket kelt, és ezek nagyon sokszor az érvényesülési vágy hisztérikus kitöréseiben jelentkeznek. Az ifjúságnak joga van arra, hogy necsak az idősebbekkel való feszültségből és konfliktusokból tanuljon, hanem különféle élő modelleken, példaképeken tájékozódjék. A fiatalok a köteles szeretet mellett elvárhatják szüleiktől, hogy olyan partnerek legyenek, akiken lemérhetik és kipróbálhatják sajátmaguk erejét, képességeit. Csak az a társadalom tudja a fiatalok és az öregebbek közötti feszültséget teremtő energiává változtatni, amely gondoskodik arról, hogy az ifjúság a szociális szerepek főbb képviselőiben, a szülőkben, a tanítókban olyan példaképet láthasson, amellyel büszkén azonosíthatja önmagát. 46
