Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - Babos István: Az Egyház: Krisztus szentsége
san és sokszor tévedésekkel tűzdelve is — észrevette és érezte, hogy a Mester az ő mestere, élő Mester, és kapcsolatuk több, mélyebb, mint a mű és alkotója között lehetséges. Ennek a kapcsolatnak a kifejezése a pogány világ „szentségeiben“ történt. 2. Isten hívása határozottabb formát öltött és világosabb lett, mikor kiválasztotta Ábrahámot és ivadékait. A lazán egymáshoz tartozó törzseket szorosan egymáshoz fűzte, a népet nemzetté, saját népévé választotta, hogy hordozói legyenek nevének a pogányok között. így lett Izrael Isten népévé, Isten kiválasztása folytán. A Szövetséget isten röviden így fogalmazta meg: „Népemmé lesztek és én leszek a ti Istenetek". Izrael lelkesen válaszolt a hívásra a sinai szövetségkötés alkalmával. De ez a lelkesedés hamarosan alábbhagyott és elégedetlenkedni kezdtek a szövetséggel. Isten üdvözítő akaratát Izrael nagyrésze félreismerte, sok esetben egyenesen elutasította. Ennek ellenére Isten hű maradt a szövetséghez, és üdvözítő terveit továbbszőtte, — szeretetének jele soha nem szűnt meg. A fogság után, ami szinte megsemmisítette a „jelet“ (Isten népét), kialakult a „maradék“ teológiája. A szinte teljesen elpusztított nép romjaiból kiemelkedik a hűséges Szolga alakja. Úgy nő fel, mint a sás a réten. Se szépsége, se ereje nincsen, de szegényen is hűséges marad Isten akaratához. Később az Emberfia alakja jelenik meg, ami szintén kiemeli Isten hűségét a szövetséghez. Végül is az egész üdvtörténet összesűrűsödik egy személybe, a názáreti Jézusba, akiben az Atyának kedve telt (Lk 3,22). Az eredeti terv: népemmé lesztek és én leszek a ti Istenetek — megvalósult, mikor Jézus Krisztus igent mondott az Atyának. „ . . . Nézd, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat“ (Zsid 10,7). Krisztus eljöveteléig az egész nép története őhozzá vezetett és Isten üdvözítő szeretetének megjelenése volt. Azok, akik elfogadták Isten hívását, átengedték magukat az üdvözítő Isten kegyelmének. Ezért Izrael története, szertartásai, törvénye mind Isten üdvözítő akaratának hatékony jelei. Izrael Isten szentsége, az Isten és ember közötti találkozás megjelenítése a történelemben. 3. A régi jelet magáévá téve mélyebb és igaz, végső tartalommal töltötte meg Jézus Krisztus. Nem eltörölni, hanem beteljesíteni jött a törvényt (Mt 6,17). Az Isten és ember közötti szövetség elérte csúcspontját Jézus Krisztusban, és ennek a szövetségnek az éltető eleme a szeretet: „ . . . szeressétek egymást; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is“ (Jn 13,34). Megmaradt a törvény, a szövetség, a szertartások nagyrésze — de mind új, mélyebb és végső tartalmat kapott. „Azelőtt az Isten több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban Fián keresztül beszélt hozzánk, aki lényegének képmása“ (Zsid 1,1-2). Benne az üdvözítő Isten jósága és emberszeretete (Tit 3,4) láthatóvá lett. Jézus Krisztus az Isten szentsége. Isten belső világának szemünk elé tárása azért, hogy magához vezessen bennünket. „Ezt Isten viszi végbe, akit .Krisztus kiengesztelt irántunk. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal“ (2Kor 36
