Szolgálat 20. (1973)
Halottaink - Kocsis László (Uhl Antal) - A csatkai remete: Károly Testvér (M.L.)
Rám ragyogta gyöngy egét, Mind kevés volt, nem elég. Ó vasi táj, te zöld derű, Egyszínű vagy és egyszerű. Mint füvön a naplemente . . . Köszöntlek, földem, Rábamente. A CSATKAI REMETE: KÁROLY TESTVÉR A kegyelem szinte rendkívüli módon érintette lelkét. Otthagyta a szépnek ígérkező színészi pályát és a fényes pesti női szabászatot, és belépett a szervita rendbe. Itt mint szakács, sekrestyés és a konviktus gondozója működött. Megírta saját élet- történetét és összegyűjtötte a régi remeték életrajzát. Augusztus 7-én halt meg. 18 évet töltött a kegykápolna és a Szűzanya szolgálatában. 10-én temette Csete József piliscsabai plébános. Póka János plébános a temetésen felolvasta Károly testvér búcsúszavait: „Drága jó Szűzanyám, jó voltál hozzám. Fogadj el gyermekednek. Szerető szívvel szolgáltalak, most arra kérlek, mutass be Szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak, hogy imádhassam, dicsőíthessem öVökkön-örökké." M.L. 104 KOCSIS LÁSZLÓ (1891 — 1973) Kocsis László pécsi olvasókanonok, a Szent István Akadémia tagja, a magyar katolikus költők nesztora 82 éves korában Pécsett márc. 9-én elhúnyt. Szőce községben született 1891 .okt.20-án kántortanító családból. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, a teológiát Pécsett végezte, ahol 1916-ban szentelték pappá. Tehát 57 évet töltött papi szolgálatban. E sorok íróját a költőhöz több mint négy évtizedes meleg barátság fűzte. E baráti közelségben megérlelődött benne az a meggyőződés, hogy Kocsis László maga volt a szelídség, a gyengédség, a halkszavúság. Verseinek egyéni színe, finomsága, köny- nyedsége, mondhatni légiessége jól ábrázolja ezt. Vasi föld szülötte, ott élte gyermek- és ifjúkorát, s egész életében odakívánkozott. Idézzük Vasi táj c. versének első és utolsó néhány szakaszát, hogy érezzük ezt a csendes nosztalgiát. Vasi táj, zöld Rábamentén Kis gyerekre rám leheltél. Ékes képed eleven lett S napjaimba bevezetett. Messze fordult utam célja, Mégsem engedsz: arany cérna. Jártam más táj dombjait, Városoknak dómja hitt. Korán kezdett verselgetni. Első verseskötete Rőzselángok címmel 1909-ben jeient meg Szombathelyen. Ezután 1942-ig nyolc vers- és egy elbeszéléskötete jelent meg a termékeny költőnek. Életében nem találunk semmi rendkívüliséget, semmi nagystílűséget, semmi nagy- hangúságot. Az élet színpadán nem jutott neki parádés szereposztás, sem kivételes siker görögtüze. Szerényen szolgálta népét, mint káplán hat, mint plébános két helyen. Költői működésére elég későn, naplementekor sugárzott a kitüntetés fénye. De verseit olvasgatva eszünkbe juthatnak 1925-ben írt sorai: Testvér szemléld sorsomat: Isten képes könyve. Angyali kéz rajzolgat Ebbe a szép könyvbe. Vedd kezedbe, lapozd végig! Végén rád is mennybolt kéklik. Uhl Antal
