Szolgálat 19. (1973)
Muzslay István: Joseph Cardijn
De mi köze mindennek Joseph Cardijnhoz? Érthetetlen az élete gyermekkora körülményeinek ismerete nélkül. 1882-ben született. Édesapja és édesanyja egyszerű cseléd volt egy brüsszeli nagyúr szolgálatában. Sem írni, sem olvasni nem tudott. Később apja szénkihordó lett a belga főváros melletti kis városkában, Halléban. Ennek a kis városnak magyar nevezetessége is van: Ma is igen tisztelt kegyszobrát Szent Erzsébet ajándékozta a főtemplomnak, amelyet még mindig nagy tömegek látogatnak. A kis József már fiatalon hordta a szeneszsákokat, hogy segítse apját, az viszont a szó szoros értelmében halálra dolgozta magát, hogy fiát taníttathassa és megmentse a közeli gyár embertelen környezetétől, ahol a múlt század utolsó évtizedében még tíz éves gyerekeket is föláldoztak a mammon oltárán. Csodálkozhatunk ezen mi, magyarok? A Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal által 1938-ban „Szent István emlékezetére“ kiadott Magyar Statisztikai Szemle szerint 1930-ban az ország összes keresőinek 2.4 %-a, azaz 95 637 munkás, a „keresztény-nemzeti" állam nagyobb dicsőségére 7-14 éves gyerek volt . . . Cardijn tizenöt éves gyerekként állt fiatalon letört édesapja haláloságyánál. Itt fogadta meg, hogy egész életét a munkásságnak szenteli. A reggeli szürkületben gyárba menő gyerekmunkások fapapucsainak kísérteties zaja valóban ott moraj lőtt fülében egészen haláláig. A végsőkig hű maradt fogadalmához. Cardijn három igazsága Cardijn szerint három alapigazság világít rá kora munkásifjúságának problémáira, mutatja meg a megoldás útját és vezet azon tovább: — Az első a hit igazsága. Isten öröktől fogva meghívott minden munkásfiatalt, mint ahogy mindent embert, arra, hogy mind az időben, mind az örökkévalóságban a Teremtő és Megváltó munkatársa legyen az egész emberiség Krisztusban való egyesítésének munkájában. Minden munkásfiatalnak kivétel nélkül ez a hivatása, létének értelme és célja. Éppen ezért nem lehet sem gép, sem igavonó állat. Minden munkás Isten gyermeke, munkatársa és örököse. — A második igazság a tapasztalatból folyik. A munkásság és a munkásifjúság hatalmas tömegeinek életfeltételei abszolút ellentétben állnak ezzel a időbeni és örök hivatással olyannyira, hogy annak megvalósítása lehetetlen. — A harmadik az apostoli módszer igazsága. A munkásifjúság csak úgy tudja megvalósítani hivatását, hogy az Egyházon belül saját maga által megszervezett tömegmozgalomba tömörül, ennek keretein belül életre-halálra segíti egymást és vállvetve dolgozik egymásért. 71
