Szolgálat 19. (1973)

Őry Miklós: Angelo Giuseppe Roncalli

„fekete napon“ az ő belenyúlása lendítette tovább a zsinat kerekét. Személyes lelkiélete is teljesen összeforrott a zsinattal. Lelkigyakorlattal készül rá. Erről szept. 10-én ezt jegyzi föl:

A mostani körülmények teljesen meghatározzák elgondolásaimat. Itt vannak már a zsinati ülésszak napjai. Magától értetődik, hogy megszokott elmélkedéseimet meg kell változtatnom. Most mindennek arra kell szolgálnia, hogy a pápa lelkét előkészítse a zsinatra. Ez a legfontosabb. A „mindenbe“ beleértendő még a zsinat megnyitásának beszédére való előkészületem is, amely elé az egész világ s az ide özönlők sokasága olyan várakozással tekint, mint amilyen figyelemmel hallgatták a világ összes rádiójában a ma esti előadást.

Igen, ebben a két nagy beszédében megadta a zsinat profilját és összesürítette lelkét. Személyesen csak az első ülésszakot irányíthatta, de amint az egyes ember életének legelső idejében, éppúgy a zsinatnak ebben a kezdőszakaszában is benne rejlett már minden alapvető sajátossága. A 70 terjedelmes zsinati tervezetet János pápa remekül szorította bele két szóba: az Egyház megújulása befelé (ad intra) és küldetése kifelé (ad extra). így lett az Egyház a zsinat középponti témája. Amikor pedig a hatalmas gépezet belejött a forgásba, az alkotó megpihent — egyszerű magátólértetődéssel a saját életét is áldozatul tette föl a nagy ügyért.

János pápának teljes volt a bizalma a Gondviselésben. „Ki kormányozza az Egyházat? Te, Giovanni, vagy a Szentlélek?“ Ezért tudott — bár sokszor improvizált és gyorsan cselekedett — türelmes lenni, várni, alkalmazkodni, eszméket érni hagyni. Ezért maradt nyugodt és hidegvérű minden fejleménnyel szemben: „Az ür Jézus, az egyház alapítója, bölcsességgel, hatalommal és kimondhatatlan jósággal irányítja az összes eseményeket saját tetszése szerint és választottainak legnagyobb javára, akik az ő szeretett misztikus jegyesét: az egyházat jelentik. Valahányszor az események az egyház számára ellentéteseknek tűnnek fel, mindannyiszor tökéletes csendet kell tartanom, ami azonban nem ment fel attól, hogy ne sóhajtozzam és könyörögjek Jézus szavaival: ,Legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben, azonképpen itt a földön is.‘ “ Ezért volt optimista. „Hivatalom betöltése közben — mondja imént emlegetett zsinati megnyitó beszédében — nem egyszer sajnálatos hangok érnek a fülünkhöz, amelyek ugyan nagy buzgőságra, de kevesebb okosságra mutatnak. A modern időkben csak jogtalanságot és hanyatlást látnak. De mi nem érthetünk egyet ezekkel a balprófétákkal, amikor csak szerencsétlen eseményeket jósolgatnak, minthogyha küszöbön állna a világ vége.“

A mai válság-hangulatban önkéntelenül is fölvetődik a kérdés: igaza volt-e ennek az optimizmusnak? Könnyű megadni' elvben a választ;

67