Szolgálat 19. (1973)

Sántha Máté: Franz Jägerstätter

őket a halálos ítéletre, mentse az életét, ők garantálják neki a fegyver nélküli szolgálatot. De Franz már nem hisz nekik. „És ha beleegyezem, gondolja, hogy igazán szabadon eresztenek?“ — mondja majd pár nap múlva Fürthauernak. Mondanunk sem kell, hogy józan logikájának megint igaza van. Túlságosan messzire ment az úton, túlságosan sokat tudnak már róla ahhoz, hogy kieresszék a kezükből. Amit itt felel, mutatja, hogy neki is megvolt az érzéke a „distinkciók“ iránt, csakhogy szentírási egyszerűséggel: az erkölcstelen beleegyezést — mondja — még súlyosbítaná az a hamisság, hogy látszatra elkötelezi magát, mert fél a haláltól (vö. 2Makk 6). A tárgyalás ezek után rövid és formális: Franz Jägerstättert a 33. különleges háborús rendelkezés 5. § alapján „a haderő bomlasztása miatt" halálra ítélik.

Feldmann el van szánva, hogy mindenáron megmenti ennek a nyakas jóembernek az életét. Egyfelől egésznapos szaladgálással felhajtja Kreutzberg börtönlelkészt, hogy hasson rá, másfelől ír a radegundi plébániára: küldjék föl a családját rábeszélni, ő addig megpróbálja el- halasztatni az ítélet végrehajtását. A helyzet valósággal tragikomikus. Hogy az érdekelt mit gondol róla, azt egy kis jegyzete mutatja:

Néhány szót akarok itt leírni, csak ahogy éppen az eszembe jut és a szívemből jön. Ha megbüincselt kézzel írom is, még mindig jobb, mintha az akaratom lenne bilincsben. Sem börtön, sem bilincsek, sem halálos ítélet nem rabolhatja el valakitől a hitét és a szabadakaratát. Isten annyi erőt ad, hogy minden szenvedést el lehet viselni, ez erősebb, mint a világ minden hatalma. Isten hatalma legyőzhetetlen. — Ha minden embert ekkora fáradsággal próbálnának óvni és visszatartani az örök halált hozó súlyos bűntől, mint ahogy engem próbálnak megóvni a dicstelen haláltól, akkor azt hiszem a Sátán az utolsó ítéletkor sovány aratást várhatna. Mindig újból az asszony meg a gyerekek emlegetésével akarnák megterhelni az ember lelkiismeretét. Persze nem tudom elhinni, hogy azért, mert valakinek felesége és gyerekei vannak, nem sérti meg Istent a hazugsággal, eltekintve minden mástól, amit még meg kellene tenni. Krisztus nem maga mondta-e: „Aki apját, anyját, vagy gyermekeit (!) jobban szereti, mit engem, nem méltó hozzám“, vagy: „Ne féljetek azoktól, akik csak a testet ölik meg, de a lelket meg nem ölhetik, inkább attól féljetek, aki testet és lelket a pokol romlásába juttathatja?“

Franciska asszony azonnal útnak indul Fürthauer kíséretében. Húsz percre van szabva ez az utolsó találkozás, amelyen — mint az asszony utána írja — „természetesen“ nem sikerül meggyőznie. A lelkész végül papi áldását adja sekrestyésének és biztosítja: nem vétkezik, ha lelkiismerete szerint cselekszik.

A dráma végefelé jár. Jágerstátter azt kívánta magának, hogy Mária mennybevételének ünnepét már az égben ülhesse meg. És íme a kivégzést aug. 9-ére tűzik ki. Jochmann káplán éjfél felé lép a halálraítélt

52