Szolgálat 19. (1973)

Sántha Máté: Franz Jägerstätter

Különben a parasztok szokásos életét élte. Minthogy egyházi kötelezettségei miatt másképpen kellett beosztania munkáját, híre ment, hogy elhanyagolja földjét. Közelebbi ismerősei cáfolják ezt, s a börtönből írt leveleiben is állandóan vágyakozva érdeklődik a mezei munkák állásáról. Szerényen éltek, de mindig talált alkalmat, hogy a rászorulókat segítse. A háborús nélkülözés idején tömött hátizsákokkal osztogatta az élelmet. Egy szomszédjuknak éjfélig segített a beomlott pincefal megjavításában. Élete a mélyen keresztény családapa és szorgalmas gazda nyugodt idilljeként folyhatott volna le. Az idők másként hozták.

A magányos tanú

Magatartása a nemzeti szocializmussal szemben az első perctől az utolsóig egyértelmű. Már a bevonulás előtt megfenyegette a helybeli parasztszövetség elnökét: kilép, ha engednek a náci nyomásnak. Meg is tette, nagy feltűnést keltve. Amikor az 1938.márc.ll-i megszállást ápr. 10-én a „népszavazás“ követte, ő és csak ő nem szavazott a községben igennel. Azokba a kis perselykbe, amelyekkel állandóan gyűjtöttek a nácizmus ügyeire, sohasem adakozott, — lassan már nem is kértek tőle. Még élesebben mutatja hajthatatlanságát, hogy nem is fogadott el a náci rezsimtől semmit: lemondott a családi pótlékról, egy jégeső után elutasította az állami kártalanítást. Hogy mindez milyen visszhangot keltett környezetében, könnyű elgondolnunk. A koronát pedig azzal a szilárd eltökélésével tette föl viselkedésére, amely katonai kiképzésén fogamzott meg benne: nem vesz részt a hitleri háborúban.

De nem akar egyéni meggyőződésére hagyatkozni: tanácsot kér az Egyház képviselőitől. Először természetesen Pürthauer lelkésztől, majd annak ajánlatára az egyik szomszéd község plébánosától, végül szelíd makaccságában elmegy egészen a püspökig. Mindenki az állampolgári engedelmeskedést tanácsolja anélkül, hogy érveit meg tudnák cáfolni. Fliesser linzi püspök több mint egy óráig próbálja neki magyarázni, hogy az egyén felelőssége a közügyekben korlátolt, családja iránti felelőssége előbbrevaló. De Jägerstätter nem az ilyenfajta „disztingválás“ embere. Felesége minden erejével próbálja lebeszélni a végzetes lépésről. Ezen a nehéz érzelmi próbán is túlesik és 1943.márc.l-én jelentkezik Ennsben a kerületi parancsnokságon: megtagadja a behívóparancsra a katonai szolgálatot. Azonnal letartóztatják. Két hónapig Linzben tartják fogva és úgylátszik a Gestapo hallgatta ki. „Ha itt jóformán nincs is mivel foglalkoznia az embernek, azért még nem kell haszontalanul eltelni hagyni az időt: míg az ember imádkozni tud — és erre van idő itt elég —, az élet nem hiábavaló" — írja haza. Elkeseredett fogoly társain is van alkalma segíteni. Az egyiknek olvasót ajándékoz,

50