Szolgálat 19. (1973)
Chilla Raymund: Georges Vanier
Hosszú éveken át látogatott és segített egy öreg, beteg asszonyt, volt tanítója leányát. Mint követ gyakran fölkereste a kórházban egyik volt alkalmazottját, aki rákban szenvedett. Évente többször kiutazott Párizsból Chantillyba, hogy fölkeresse egy volt montreáli tanárát, az öreg Gaume atyát. Nyugdíjas idejében többször visszautazott Párizsba. Nagy gonddal előre elkészítette a látogatások listáját. A listán első helyen francia sofőrje és hindu masszírozó ja szerepelt; de ezen csak azok csodálkoztak, akik nem ismerték. A rendelkezésére bocsátott szerény összeggel nem takarékoskodott, mikor jótékonyságról volt szó. Olykor megtörtént, hogy egyes segélyalapokat előre elajándékozott, bankárai jóindulatára számítva. A rászorulókat a világ minden táján segítette, a missziókat nem is említve. Fogadásokon és audienciákon mindenkivel otthonos, baráti hangot ütött meg a kormányzó és felesége. Vendégeikből a bennük rejlő legjobbat hozták felszínre. Azt a finom figyelmességet, amelyet a Vanier- család tagjai egymás iránt tanúsítottak, egyre szélesebb körre terjesztették ki. A visszaemlékezők és hálálkodók írásaiban a „meleg, mély emberség“ szavak és ehhez hasonlók térnek vissza újra meg újra. Québec város anglikán főpapja, Guy Marsten, a temetésen így jellemezte Georges Vanier életét: „Szeretetben, a legnagyobb keresztény erőben Vanier kormányzó nem szűkölködött. Élete a szeretetbe volt beágyazva. Szerette családját és gondját viselte; szerette Egyházát és híven szolgálta; a végsőkig szerette és szolgálta hazáját. Szeretett minket és főként gyermekeinket; és mi tudtuk ezt, és szerettük érte. Mindez azért volt lehetséges, mert mindenek felett szerette Istent. Ez a szeretet átjárta egész életét, és ez szabta meg élete útjait.“ Ragyogó karriert futott be, de mindig megmaradt szerénynek. Katonaember volt és katonás ember volt, de a szíve arany: mindenki barátjának érezte. Csak ő maga érezte gyengeségeit, s ha mégis megállta helyét, Isten erejének tulajdonította. Testi erejének, szellemi képességeinek és kegyelmi életének fogyatékosságait napról-napra tapasztalta, és folyton azon csodálkozott, hogy Isten ilyen gyönge eszközöket használ fel arra, hogy jót tegyen. Gyengeségein keresztül Isten ereje tükröződött. Irodalom: In Weakness, Strength. The spiritual sources of Georges P. Vanier, 19th Governor-General of Canada (1888-1967), by his son, Jean Vanier. Griffin House, Toronto, 1969. Speaight, Robert: Vanier. Soldier, Diplomat and Governor General. Collins, Toronto, 1970. 47
