Szolgálat 19. (1973)
Béky Gellért: Szatoko Kitahara
a hulladékdeszkákból s miegymásból egy egyszobás „lakást“, miután szülei ehhez is megadták az engedélyt (pedig nem voltak keresztények). 6. Alig volt még egy esztendeje csak a Hangyavárosban, máris róla beszéltek az országban. Sokan olvasták könyvét „A Hangyaváros gyermekeidről, amelyben eddigi tapasztalatait foglalta össze. A könyvnek nagy hatása volt. A városi hatóságok is, a közvélemény is kezdett felfigyelni a rongyosokra. Itt emberek laknak, érző, reménykedő, küszködő, szenvedő emberek. A Hangyaváros gyermekeinek életében, sorsában tükröződött ezrek és ezrek hasonló sorsa. Ezt a kérdést már nem lehetett egyszerűen agyonhallgatni. Ezt a problémát nem volt szabad a baraklakások könyörtelen felégetésével és a rongyosok brutális szét- ugratásával levenni a napirendről. A Hangyaváros Máriájában — mert ekkor már így hívták Szatokót — új tényező jelent meg a város lelkiismerete előtt, amivel számolni kellett. S Mária egyre többet hallatott magáról. A gyerekek munkájából megspórolt pénzen elvitte a fiatalságot a hegyekbe nyaralni. A rongyosok gyerekei Hakonében! ahová eddig csak a kiváltságosok, a gazdagok járhattak! Igaz, mindössze néhány napból állt a kirándulás, de a maguk erejéből, becsületes munkával szerzett pénzen, nem könyör- adományon mentek. Szerveztek karácsonyestet, mikulást, sportünnepélyt: gyerekek és felnőttek együtt nevettek, játszottak, énekeltek. Volt az öregebbek közül olyan is, aki bevallotta, hogy életében most örült igazán először. A Hangyaváros megtelt napsugárral, reménnyel, önbizalommal. Tudták, érezték: már ők is emberszámba mennek. Nekik is van joguk az élethez, a munkához, az örömhöz. A jég megtört: a Hangyaváros befogadta Szatokót. Hozzájuk tartozott, egy volt közülük. A gyerekeknek meg már „iskolájuk“ volt, sőt fürdőjük is. Szatoko mindenre gondolt: orvosságra, tanulásra, játékra, az áruk szervezettebb értékesítésére. 7. A város mégis ingadozott még. Most meg az „iskola“ nem akart a városatyáknak sehogyse tetszeni. Kitől kapták hozzá az engedélyt? Azonnal bontsák le! A Hangyaszövetkezet elnöke erre előkereste a gyümölcsös ládából — ez szolgált neki szekrényül és asztalul — a Zénó pátertől kapott írást. Évekkel ezelőtt, mikor az újság hozta a hírt, miszerint templomot kap a Hangyaváros, Zénó megkérdezte az illetékeseket: mit szólnak hozzá, ha csakugyan megépítik a templomot? A hivatalnok zavarában megígérte, hogy meglesz az engedély. Adott is neki írásos bizonyítványt a dologról, gondolván, hogy mire a tervet kiviteleznék, a Hangyavárost már régen felégették. Másnap az ellenőrző bizottság meghökkenve konstatálta, hogy mindössze annyi változás történt az épületben, hogy egy nagy fakereszt 36
