Szolgálat 19. (1973)

Gémes István: Dietrich Bonhoeffer

zemre mindezt a Miatyánkba besorolni és megmutatni, mennyire tökéletesen fölvette Jézus ebbe az imádságba az egész zsoltáros könyvet . . . Isten azt ígérte, hogy gyülekezete istentiszteletén jelen lesz. Ezért Isten rendelésének megfelelő a gyülekezet istentisztelete. De a tökéletes istentiszteletet Jézus Krisztus végezte, mivel minden elrendelt áldozatot a saját áldozatával tett tökéletessé. Krisztus Isten áldozatát mutatta be értünk és a mi áldozatunkat önönmagában Istennek. Számunkra csak a dicsőítés és hálaáldozat marad, amelyet énekben, imádságban és Isten törvénye szerint folytatott életben mutathatunk be. De így lesz egész életünk istentiszteletté, hálaáldozattá.

S amikor a cellából két kedves emberének esketési prédikációt küldött, akkor is megmaradt teológiai magyarázónak:

Megfoghatatlan szeretetében mond igent a ti igenetekre az Isten, de miközben ezt teszi, valami egészen újat teremt: a Ti szerete- tetekből teremti meg a — házasság szent rendjét ... A gyerekek az Űr ajándéka — mondja a 127. zsoltár, s így is kell fogadnunk őket. Luther beszélt az aranyláncról, amelyet Isten ilyenkor a szülők nyakába akaszt, valamint a 4. parancsolat megtartásáról, mint a hosszú élet föltételéről . . . Isten azonban házasságotokhoz az alapot is megadja: Jézus Krisztust . . . Fogadjátok el egymást, ahogy Krisztus is elfogadott benneteket. Róm 15,7. Egyszóval: éljetek együtt bűneitek bocsánatából, ami nélkül semmi közösség, legkevésbé a házasság állhat meg . . . s ennek házasságotok első napjától az utolsóig érvényesülnie kell.

De Isten igéjét „forgatja szívében“ akkor is, amikor egy éjjeli légitámadást ír le menyasszonyának a börtönből: „Soha ennyire kézzelfoghatóan meg nem tapasztaltuk az Isten haragját, mint most — és ez kegyelem! Ma, ha az ö szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket. Zsolt 95,7k.“

A keresztyénség sorsáért aggódó Bonhoeffer

A vallás, a keresztyénség, az Egyház nagy témái körül forgott Bonhoeffer minden gondolata. De legszenvedélyesebbek azok a kérdései, amelyeknek lenyűgöző varázsától mindmáig nem tudunk szabadulni. 1944 áprilisában írta a börtönből:

Szüntelenül az a kérdés foglalkoztat, hogy voltaképpen mit is jelent számunkra a keresztyénség és Krisztus? Elmúltak azok az idők, amikor az embereknek elmondhattunk mindent kegyes szavakkal, vagy teologizálva, de el a bensőségesség és lelkiismeret ideje is, ami más szóval annyit jelent, hogy a vallás ideje! Teljesen vallástalan kor felé haladunk, az emberek egyszerűen megengedhetik maguknak, hogy vallástalanok legyenek. A vallásosak is gyakorlatilag alig azok, valláson tehát nekik is valami egészen mást kell érteniök. 1900 éves keresztyén teológiánk az emberben levő „apriori“ vallásosra épít ... Ha azonban egy szép napon bebizonyosodik, hogy ez az apriori nem létezik; hanem az emberi29