Szolgálat 19. (1973)

Walter Nigg: Kopog az ajtónkon a szent

élet minden területére kiterjed. Tanácstalanok a fiatalok, akik nem találják többé az élet értelmét, tanácstalanok a szülők, akiknek nevelése csődöt mond ultramodern gyermekeikkel szemben, tanácstalanok a politikusok, akiknek nincs már elgondolásuk a Nyugat szerepéről és tanácstalan az egész mai irodalom, amely már csak abszurd dolgokat, perverz alakokat és gyászos, szörnyű helyzeteket tud festeni, és kínos zavarát az irónia álarca alá rejti. Egészen más a szent. Nem olcsó megoldásokat hoz, amelyekkel senkin sem segítünk. Még kevésbé mond le eleve minden feleletről, mert minden problémát csak vitára akar bocsátani. Mindez nyilvánvalóan elégtelen. A szent inkább az a megvilágosított ember, aki a legsötétebb helyzetben is megmutatja az életmentő utat. Eligazító irányt ismer, magasabb rendet őriz magában, a természetfölötti világgal áll kapcsolatban, és onnan árad beléje az a titkos bölcsesség, amely szájába adja a helyes szót. Milyen biztonsággal beszél Pál a hajótörés kellős közepén: „Ne csüggedjetek, senkisem pusztul el közülünk“, milyen útmutatást tartalmaz Benedek szava: „Menj dolgozni és ne szomorkodj“, és milyen csodálatos keresztény szellemet árul el a haldokló Maria Goretti kijelentése gyilkosáról: „Azt akarom, hogy közvetlenül mellettem legyen a paradicsomban!“ Százával sorakoztathatnánk fel nehézség nélkül a hasonló értékes megnyilatkozásokat. A felelni tudó ember: ez az az új fény, amelyben mi a szenteket látjuk. Nagy ajándék, ha egy nemzedéknek szentjei vannak, akiktől minden helyzetben tanácsot kérhet; akiktől nemcsak néhány intellektuálisan okos véleményt kap, hanem egyszerű, lényegbevágó szót közvetítenek számára. A mi jelenünk azért olyan sötét, azért olyan nehéz, mert hiányzanak belőle a szentek, és egészen „medve- kosztra“ van utalva, vagyis saját mancsait nyalogathatja. A szentek nélkül a megpróbált kereszténység mindinkább belebonyolódik egy nagy zűrzavarba, és ez végül is borzalmas romhalmazt hagy maga után. Élhetünk-e eszményképek nélkül? Ez a kérdés itt életbevágó sürgetéssé válik, ezen dől el: visszatalál-e önmagához ez a nemzedék, vagy feltartózhatatlanul sodródik a megsemmisülés felé. Minden legsürgetőbb követelménye: olyan emberek, akik tudják a magasabb feleletet; csakis ezek alkotnak védőfalat az eláradó káosz ellen. A szent mindig olyan korban jelenik meg, amely távol áll a szentségtől, s ez adja élete lelki aktualitását. Mint felelni tudó ember ellenpontja azoknak a nihilistáknak, akik jelenleg elárasztják a nyugatot. A szent és a semmi imádói közt nemcsak könnyű súrlódások játszódnak le, nemcsak szellemes vitatkozás folyik, nem: szellemi küzdelem fejlődik ki, életre-halálra. Senkisem tud jobban megbirkózni a gonoszság határjáróinak ördögi ármányaival, mint a szent, mert csak ő harcol a leghatásosabb fegyverekkel: imádsággal, kereszttel, áldással ellenfele ellen. és egyedül ő képes arra, hogy letépje a képmutató nihilizmus

14