Szolgálat 18. (1973)
Könyvszemle - Gál Ferenc: Jézus Krisztus, a Megváltó (Szabó F.)
mutatja be. Módszere lényegében azonos: tengelyét az üdvösségtörténet adja; a mai exegézis legjobb eredményeit elfogadja (nem mélyed el exegétikai problémákba) és a biblikus teológiából kiindulva fejti ki az egyház mai tanítását. Vitás kérdésekben jelzi az egyes teológusok vagy irányzatok eltérő véleményeit. A krisztológia első része (A Jézus Krisztusba vetett hit megalapozása) foglalkozik apologetikai és módszertani problémákkal; nevezetesen rövid áttekintést nyújt a „történeti Jézus — a hit Krisztusa“ témakörről, valamint a krisztológiákban követhető szempontokról (már az újszövetségben is többféle krisztológiát találhatunk: más a szinoptikusok, más Sz. Pál és Sz. János krisztológiája . . . ) Gál új könyvének törzsét — a II. és III. részt — Jézus életének misztériumai képezik. Nem Jézus- életrajzról van szó természetesen, hanem a megváltás művének és az Istenember személyének teológiai bemutatásáról. Ebben a könyvében is sokat merít a Feiner- M.Löhrer által szerkesztett „Mysterium salutis“ monográfiáiból: annak 111/2 kötetében jelentős helyet foglal el Jézus életmisztériumainak teológiai elemzése. Egyesek vitatják ezt a módszert. Mások, mint pl. a francia domonkos Ch. Dequoc, kombinálják ezt a szemléletet és azt a másikat, amely Krisztus címeit elemzi (vö. pl. Cullmann, Christologie des N.Testaments). Gál helyesen jegyzi meg (52.o.), hogy a teljesebb kép kedvéért jobb az egyes módszerek együttes alkalmazása, kombinálása. Részben ezt követi ő maga, amikor az életmisztériumok kapcsán foglalja össze a klasszikus krisztológia bizonyos tételeit (pl. Jézus istenemberi öntudata). Egységet ad az egész munkának az, hogy mindig szemmel tartja és megvilágítja a Szentháromság belső életének és a megváltás művének kapcsolatát, tehát a Fiú küldetését; továbbá Jézus földi életének mozzanatait is húsvét fényében szemléli, amint ezt az evangéliumok és az ősegyház is tették. (Egyébként az újabb exegéták és teológusok, pl. Schnacken- burg, Pannenberg, hangsúlyozzák, hogy húsvét misztériuma a kiindulópont és a támpont a krisztológiában.) Idézzük magát Gált: „(Az apostoloknál) az igehirdetés tárgya nem a Szentlélek eljövetele, hanem Krisztus feltámadása. A fordulópontot eddig is húsvét jelentette. A nagypénteken szétszóródott csoportot a megjelenések gyűjtik újra össze. Kialakul egy közösség, amely az Isten új népének tudja magát. Meg van győződve, hogy a Jézus nevében felvett keresztség megtisztítja a bűntől, s hogy joga van a Szentlélek ajándékaihoz. Krisztusban úgy hisznek, mint Isten Fiában, aki vállalta a Megváltó szerepét. Az apostoli igehirdetés ebből a hitből tekint vissza Jézus nyilvános működésére" (53.o.). Ez tehát a történeti kiindulás. Gál ezt a szempontot mindig figyelembe veszi Jézus életmisztériumainak elemzésénél. Exegézise kiegyensúlyozottnak tűnik. Csak örülhetünk annak, hogy a mai katolikus exegézis „mérsékelten haladó" szárnyának véleményét Magyarországon is megismertette, és hogy krisz- tológiájában bemutatta az újabb tendenciákat: Krisztus küldetését elemezve a Fiú személyére összpontosítja a figyelmet, a megtestesülést úgy értelmezi, mint a belső szentháromsági élet külső megnyilvánulását; érzékelteti a kenózis állapotát és Krisztusnak az emberekkel való szolidaritását új fénybe állítja, stb. (Ezekről egyébként külön is tárgyal az utolsó, IV. részben.) így kiegészíti a klasszikus krisztológia elvontan sematikus értelmezéseit, beépítve az üdvtörténeti szemléletet és a funkcionális krisztológia elfogadható eredményeit, anélkül, hogy azokhoz a téves elhajlásokhoz csatlakoznék, amelyek teljesen elvetik a kalkedoni modellt és végül tagadják Krisztus istenségét. Kalkedon nem határkő, hanem kiindulópont. Helyesen írja Gál: „A kalkedoni dogma Krisztus létét világította meg. De hozzá kell tennünk, hogy Krisztus nemcsak létével, hanem elsősorban emberi viselkedésén keresztül akarta az Isten dicsőségét, hatalmát, szentségét, irgalmát és szeretetét kinyilatkoztatni. Tehát mindig szem előtt kell tartanunk az életében megnyilvánuló dinamizmust. Ezzel pedig szorosan összefügg a történeti struktúra. Amit Krisztus hoz, azt emberi életén keresztül juttatja kifejezésre. Élete igazi történés: fejlődés és kibontakozás" (197.o.). Egyszóval Gál Ferenc új könyve szerencsésen kidomborítja Jézus Krisztus igazi emberségét, és egyszersmind rávilágít a Fiú, az örök Ige isteni életének misztériumára is. Szabó Ferenc 94
