Szolgálat 18. (1973)

Könyvszemle - Dörnyei-Gergye-Csőgl: Szentmiseáldozat és Oltáriszentség (N.F.)

szerre a száműzött Izrael, a Názáreti Jézus, és az Egyház: Jézus ma“, „a prófétákban és az írásokban (Lk 24,27) mindenütt Ő van már jelen. A kereszténységet ettől az „előtörténetétől“ megfosztani Loew szerint annyi, mint vérszegénnyé és felszínessé tenni. A második Jézus földi élete, mint a Szűz fiáé, mint emberé az emberek között, mindvégig-való szeretetével, a szenvedés mélyébe való fölfoghatatlan lemerülésével, halálával és feltámadásával. És most a lineáris dimenzióból átlépünk a globális kiterjedésbe; ez az a „titok", amelyről Pál olyan szívesen beszél: a Titokzatos Test, a „Jézus-Egyház“, az istenségében és emberségében közöttünk, bennünk továbbélő Krisztus. Loew nem idealista. Látja és bőrén érzi az egyháztörténelem és a jelen minden emberi gyöngéjét, bűnét, nehézségét. De mert hisz, tudja, hogy „csak az Egyház elég nagy, hogy nyomorúsága ellenére hordozni tudja a maga nagyságát“ és nekünk adja a csorbítatlan evangéliumot; nélküle „remetepatkány lennék kontemplá- ció-sajtomban, vagy szüntelenül hajszolt nyúl". — De ezzel a gondolatmenettel a lelkigyakorlatnak nemcsak hossz-, hanem keresztmetszetét is megadtuk. Szinte nincs olyan lap, ahol ne szerepelne mind a három „dimenzió": az első kettő egy minden lélegzetvételével a Szentírásból élő ember állandó egybelátásával, önkéntelen asszociációival (és itt mutatkozik meg igazán, mennyire egyetlen igazi tápláléka, elmél- kedési anyaga, „lehetősége“ a kereszténynek a könyvek Könyvel), a harmadik pedig egy nyitott szemmel végigjárt hosszú élet érett alázatban, imádságos meggondolásban feldolgozott változatos tapasztalatai alapján, földrajzilag Brazíliától Marseille-ig és Varsóig, szellemileg a szociológiától a teológiáig, lelkileg az ateizmustól Krisztusig. Egy példa: „Sem Jósiás, sem a II. Vatikáni Zsinat esetében nem szabad a békés aggiornamento lehetőségében hinnünk. Jósiás aggiornamentója a száműzetéssel végződött, de a szolga szenvedése által valami olyat valósított meg, ami tovább vitt minden előrelátható aggiornamentónál . . . Isten mindig messzebb megy nálunk, ha elindulunk vele, és az ő útja a keresztút. Ezért olyan fontos ma nekünk, hogy az Egyház aggiornamentóját a szenvedő Szolga, Jézus világosságánál nézzük. Arra hív, hogy necsak a szolga szolgálatát osszuk meg, hanem szenvedését is. Nem szabad felednünk: az aggiornamento nem a liturgiába, vagy a tanulmányi reformba, a fejlődő népek segítésébe vagy társadalmi változásokba torkollik, hanem elsősorban Jézussal a keresztbe, és majd csak azután az ő megdicsőülésébe“ (131).

Hogy ez a kiegyensúlyozott hit és ez a szentírási légkör mennyire igénye ma az embereknek, azt a könyv sorsa igazolja: hazájában egy év alatt 45 000 példányban fogyott el, a német fordítás ugyanennyi idő óta 4 kiadást ért, lefordították olaszra, spanyolra, portugálra, angolra, hollandra (és bár minél előbb magyarul is üdvözölhetnénk) .

„Nem úgy kell megismernünk Krisztust, hogy tudjuk azt, amit a könyvek és a kommentátorok írtak róla, hanem abban az élő megismerésben, amely minden ismeretet meghalad, ha nem is becsüli le a könyvekből merített tudást“ (154). „A kegyelmek kegyelme: úgy szeretni Jézust, ahogyan egy élő embert szeretünk, akinek az életünket szenteltük, ahogyan egy férfit vagy egy asszonyt szeretünk, akivel testestől-lelkestől összetartozunk" (144). P. Loew könyve ennek a kegyelemnek hathatós eszköze lehet a jóakaraté lelkekben.

S.M.

Dörnyei István, Gergye Győző és Csőgl János: Szentmiseáldozat és O I - táriszentség. Budapest, Szent István Társulat, 1971. 296 o.

„Ez a kis írás Jézus jegyajándékáról kíván elmélkedni. Arról az ajándékról, amelyet az örökre szóló eljegyzés vacsoráján adott át az isteni Vőlegény menyasszonyának, az Egyháznak, mint a köztük levő egység jelét, zálogát, valósítóját és tökéletesítőjét . A könyv első két mondatát idéztük, hogy témáját, alapfelfogását megjelöljük és stílusát is érzékeltessük. Amit a bevezető fejezet végén (22-23) olvasunk, az még inkább alkalmas a könyv jellemzésére. „A következő lapok nem tudományos ismertetést akarnak adni. Inkább igehirdetés szeretnének lenni. Ahhoz igyekeznek segit92