Szolgálat 18. (1973)
Az egyház szava - A holland püspöki kar pásztorlevele Szűz Máriáról
tartozik. De akkor lényegében mégis csak sivár és szomorú, üres és vigasztalan nap volt. Mária leghosszabb napja: állhatatos virrasztás a tökéletes ürességben. Őbenne kellett ébren maradnia és kitartania Izrael várakozásának. De Ábrahám e lánya számára ez a reménység minden remény ellenére való volt. Hitében Ábrahám, a hívők atyja méltó lányának bizonyult. Szeretete erősebb volt, mint a halál. Jó tehát, ha Máriáról szóló elmélkedésünket hitének méltatásával kezdjük. Senkisem közeledhet hit nélkül Istenhez. És ő, aki minden embernél közelebb állt Hozzá, hitében is sokkal nagyobb volt és nagyobb ma is mindenkinél. Gondoljunk csak arra a másik pillanatra, amikor hitével személyes titok gyanánt egészen egyedül állt. Mindenestül bensőséges szívbeli élmény volt ez, kettejük közti titok — az isteni üzenetnek az a pillanata, amikor kimondotta: „Legyen“. Nem értett meg teljesen mindent, de teret adott Istennek, hogy Isten módjára cselekedhessék — és ez a hit. Azután következtek a hetek, a hónapok, amikor Isten Fiát a szíve alatt hordotta. Akkor is egyedül volt és méhében ott őrizte Isten Igéjét, aki őbenne és őáltala lett testté, s megtestesülése után az ő méhe és az ő hite gyümölcseként növekedett. Egyedül Istentől foganta az ígéret gyermekét, nem emberi termékenység adott létet neki. Mária — az Egyház képe A Második Vatikáni Zsinat felszólít bennünket, hogy így hatoljunk be Mária egyéniségébe: „Isten Anyja az Egyház típusa a hitben, a szeretetben és a Krisztussal való tökéletes egységben“ (Konstitúció az Egyházról 63). Emberi egyház után vágyakozunk, olyan egyház után, amely immár ne mint társaság, mint intézmény lépjen fel. Olyan egyház után, amely lényegében mindazok közössége számunkra, akik a hitben Krisztushoz kapcsolódnak. Ezért nem hagyhat érdektelenül (vagyis mindannyiunk ügye), ha a II. Vatikáni Zsinat az Egyházról szóló fejtegetéseiben Máriáról beszél. Ruusbroec (nagy holland misztikus, 1293-1381) azt mondta Máriáról: „ő az egyetlen emberi tevékenységre vissza nem vezethető vallás szívében a legbensőbb, a szelíd, a nőies és a meleg vonás“. Éppen így tiszteljük benne a szilárd erőt és a hűséget is. így példája annak, amit mi is megkapunk Istentől kegyelmi ajándék gyanánt, de egyben élethossziglani, szilárd hűséget megkövetelő feladatként. Ezért Mária a zarándokútját járó Isten népe számára a remény és a vigasztalás élő jele. Mária-tisztelet A II. Vatikáni Zsinat ezért megerősítette, hogy Máriát „joggal tiszteli az Egyház egészen sajátos természetű kultusszal“ (Egyházkonstitúció 66). Két 67