Szolgálat 18. (1973)

Tanulmányok - A vallásos nevelés problémái Nyugatnémetországban

„lelkiismereti szabadságot“.) A fiatalnak tudnia kell, hogy mi az álláspontunk, ezt néha, kellő alkalommal motiválhatjuk is, de ezt ne azért vegyék át, mert mi akarjuk, hanem mert ők is meggyőződtek róla. Kezeljük őket bizalommal és türelemmel. Egy bizonyos korban megegyezhetünk velük, hogy nem kényszerítjük semmire, nem is akarjuk, találja meg maga az útját, próbálja meg maga berendezni vallásos életét. Hagyjuk cselekedni, dönteni, még akkor is, ha pl. esetleg egy ideig nem megy misére. A megegyezéskor legyen feltételünk, hogy ne lustaság vagy emberfélelem vezesse ebben. De ezeknek a megbeszéléseknek a gyermek és a szülő között nagyon komolyaknak és felelősségteljeseknek kell lenniük és a fiatal érezze a szeretetet és az aggódást. Az ilyen szabadság biztosítása természetesen rizikóval jár (az Isten is vállalja a rizikót velünk . . .), de úgy látszik, hogy ma inkább vezethet eredményre, mint a kényszer és később újra gyakorolja vallását, esetleg más formák között, mint amelyeket mi megszoktunk. Kényszerrel, szemrehányásokkal — főleg mások előtt — ebben a korban a szülők gyakran az ellenkezőjét érthetik el. Hiszen a lelkiéletet éppúgy nem lehet kényszeríteni, mint a szerelmet. Megfigyelték, hogy abban a családban, ahol a fiatal szüleivel harmóniában él, vallásos is marad. Számos esetben ugyanis a szülőkkel való konfliktus a vallással való szembefordulást is magával hozzá, jóllehet a fiatal csak a szüleivel akart szembefordulni.

2. A hitoktatásnál újra felvethetjük Isten létének kérdését, mert ez ebben a korban igen érdekli őket. Kisebbeknél lelkesedéssel beszéltünk, itt tárgyilagos hang megfelelőbb, nem jó aggódva meggyőzni akarni. A serdülők gyermekkori hitük helyett mást keresnek, egy új alapvetés most igen kedvező lehet.

Istenről azonban ma alig beszélhetünk a régi istenérvekkel. Ezért jó mély emberi kapcsolatokról beszélni, úgy mint a Szentírás: a barátságról, a szerelmespár vonzalmáról, a hitvesi szeretetről, nagy emberekről, akik másokért áldozták életüket, hogy ennek alapján mondhassuk: az Isten is szeret, sőt még jobban. Gyakran az segít, ha ismét Jézus személyéhez vezetjük őket. Pl. Zakeus történeténél úgy érzik, Jézusban ők is barátot találnak. Jézus szenvedése és halála megerősítheti a kételkedők hitét: így szeretett bennünket Isten, ez történelmi tény! „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért.“

Hívjuk fel a figyelmüket, hogy az atomfizika ugyan megrendítette a klasszikus fizika ismeretelméleti optimizmusát, de még ha vizsgáljuk is az embert a természettudomány módszereivel, mégsem tudjuk meg, kicsoda valójában. Egy képről a kémia csak a színek vegyi összetételét állapíthatja meg, a festő mondanivalóját ebből még nem ismerhetjük meg. A mérhető, elemezhető valóság mögött van egy mélyebb értelem is és ez gyakran Istenre utal. Vannak nem mérhető és nem bizonyítható valóságok is: a szeretet, igazságosság, hűség, megbocsátás. Ezek léteznek, de másképp, mint a mérhető valóságok. Istent sem mérhetjük és mégis létezik, csak másképp.

52