Szolgálat 18. (1973)
Tanulmányok - A vallásos nevelés problémái Nyugatnémetországban
ben, több oldalról megvilágítva, élménnyé téve. Akiben érdeklődést keltettünk, az úgyis továbbképezi majd magát. Az egyes hitigazságokat lassan, a gyermek fejlődésének megfelelően bontakoztatjuk ki. Sok gyermek otthon alig hallott Istenről. Nem szabad saját gyermekkori, vagy főleg mostani hitünket feltételezni a gyermeknél. A hit a kegyelemmel fejlődik. A gyermek egy éven keresztül megismerkedik Istennel, Jézussal, a Szentlélekkel. Az első hívek megkeresztelkedése kapcsán örömmel hall saját keresztségéről. A Szentháromság megismerése után tanulja a keresztvetést, amely most már értelmet kapott, belekerült életébe. Nem tanítjuk rögtön az egész üdvösségtörténetet. Jézust állítjuk a középpontba. Kisebbeknél elég, ha azt mondjuk, hogy Isten szeretetből küldte hozzánk Fiát, hogy hozzá vezessen minket. Ezt a gyermek teljesen átéli, az is megdöbbenti, hogy voltak, akik Jézussal szembefordultak és halálát okozták. Később, ha a bűn problémája már foglalkoztatja a gyermekeket, részletesen megbeszéljük a való életből történeteken, képeken keresztül az emberi bűnt és a nyomában fakadó szenvedést, kilátástalanságot, és ekkor mondjuk, hogy Jézus azért jött, mert annyira szeretett bennünket, hogy meg akart szabadítani mindebből. Velünk élt, vállalta sorsunkat, még a halált is, hogy vele együtt mehessünk Istenhez. így megérti, tartalommal telik meg a megváltás különben elvont fogalma. Mielőtt bibliát kezdünk rendszeresen tanítani, érdemes egy-két mesét felolvasni és megbeszélni a gyermekekkel, hogy a történet ugyan költött, de van egy valóság-magva, a mese mondanivalója: a jó, az igazság győz. így megértik, hogy az ószövetség egyes történeteinél ne a történelmi hűséget keressék, hanem azt a belső igazságot, amelyet ez a történet, Istenről és az ő terveiről mondani akar. Jézus is ilyen történetekkel, példabeszédekkel tanított. Nagyobbaknál fokozottan rámutatunk az egyes bibliai részek műfajára. Érdemes néha hittanórán, szentbeszédben csak egy bibliai idézetet megbeszélni, elmélkedni róla, majd könyvnélkül megtanulni. Pl. „örök szeretettel szerettelek téged, azért választottalak ki.“ 3. Kísérletek kimutatták, hogy a tanításban csak 20 % marad meg abból, amit a tanuló hall. Legmaradandóbb az a tudás, amelyet induktív módszerrel a tanuló maga fogalmazott meg. Ezért egyre jobban átvesszük a világi tárgyak szemléltető módszereit, hogy a gyermekekben valóban élménnyé tegyük hitünk tanítását. Mindenekelőtt a bibliát kell élénken, színesen elmondani, esetleg rajzzal kísérve, hogy a gyermek gondolatban szinte ott legyen a többi gyermek közt Jézus mellett, vagy lélekben azonosítsa magát Ábrahámmal, akit az Úr hívott. Alsó fokon célszerű a történet mondanivalóját rögtön beleszőni az elbeszélésbe, mert ha utána beszéljük meg, már nem olyan nagy a gyerekek érdeklődése. Nagyobbak szívesen veszik bibliában és katekizmusban a csoportos munkát: minden csoport kap egy kérdést, feladatot, szempontot, amely szerint megfigyelik a szöveget, vagy összehasonlítják egy megadott másikkal. 50