Szolgálat 18. (1973)

Tanulmányok - A vallásos nevelés problémái Nyugatnémetországban

Pedig az új hitoktatásnak vannak nagyon jó alapvető meglátásai, indításai, módszerei. Legfontosabb az a felismerés, hogy hitet nem lehet oktatni, tanítani, parancsolni. A talajt lehet előkészíteni hozzá. Hitet csakis kelteni, gyújtani lehet valakiben, élményeken keresztül, egy szeretett személy példáján, meggyőződésén keresztül. Vallásos élményeket kell a gyermeknek közvetíteni, mégpedig mindenhol: a családban, a hittanórán, a liturgiában, baráti körben. E téren könnyű néhány dolgot megváltoztatni.

II. A kisgyermek vallásos nevelése

Újra hangoztatják a családi és iskoláskor előtti vallásos nevelés fontosságát. A gyermek vallásos nevelését nem az értelem fejlődésével és az iskolában kell elkezdeni. Már a csecsemőkorban szerzett első élmények döntő szerepet játszanak. A szülői szeretet és gondozás hatására kialakul a gyermekben az elégedettség, bizalom érzése és a szeretetre való képesség. Ez a pozitív életérzet az alapja annak, hogy később bizalommal és szeretettel tudjon az emberek és az Isten felé fordulni. A kisgyermek apró bánatai, teljesíthetetlen kívánságai mellett erősebbnek kell annak az élménynek lennie, hogy a szeretet, a boldogság, vagyis a jó erősebb, mint a fájdalom, a rossz. Ez az ősbizalom a hit alapja: Az Isten tervei győznek a rossz és a szenvedés felett. Ha a szülők imádkoznak a gyermekkel, kialakul lelkében az istenkép: Istennel éppúgy lehet beszélni, mint a szülőkkel. Átéli, hogy az Isten Atya, anélkül, hogy ezt a kifejezést használnánk. Újabban ugyanis ajánlják, hogy kisebb gyermekeknél még ne nevezzük Istent mennyei Atyának. Egyrészt hamis fogalma keletkezik a mennyről, amelyet fenn, a felhőkben lokalizál. Másrészt az Isten fogalma túlságosan azonosul az apáról alkotott képpel és ez többé-kevésbé tökéletlen. Ha pedig a gyermeknek nincs jó kapcsolata az apjával, a csalódás vagy ellenszenv érzését átvetíti Istenre. (Ez a serdülőknél még jobban fennáll.)

Szükséges, hogy a szülők a gyermek előtt egymással és a gyermeknek is beszéljenek Istenről: Isten szeret, jóságos, hatalmas. Az egyházi év folyamán lehet Jézusról beszélni. Kisebb gyermeknél elég kellő alkalommal néhány mondat, 4 éves kortól kezdve lehet a szentírásból néhány történetet színesen elbeszélni. Mély nyomot hagy ugyanis a gyermekben, amit kicsi korától kezdve a szülőktől hallott. Elég csak néhány történetet akár többször is elmondani, mert a kisgyerek szívesen elmélyed a hallottakban. Le is rajzolhatja, vagy kiformálhatjuk neki a szereplőket plasztilinból. Lehet a teremtésről is beszélni, de a hat nap nélkül és a bűnbeesést is hagyjuk még el. A teremtéstörténetet lassan kell kibontani, természetélményekkel kapcsolatban, rámutatva mindezek fontosságára. Karácsonykor beszélünk először Jézus születéséről és gyermekségéről, majd néhány tettéről, egy-két csodájáról. Legyünk takarékosak a csodával, nem azért, mintha tagadnánk, hanem hogy a gyermekben ne alakuljon ki helytelen, csodaváró vallásosság.'

47