Szolgálat 18. (1973)
Tanulmányok - Jálics Ferenc: Új ösvények régi utakon
sokkal hathatósabb technikák állnak rendelkezésünkre, mint például a rela- xáció. Bomba-hatása van az imára. A mai ember nem tud saját ritmusának túlhajtottságáról és testében felhalmozódott feszültségeiről. Először ezt kell tudatosítani és mikor érezni kezdik, tanítok relaxációs gyakorlatokat. Ha belejönnek, átvezetem őket a relaxációból az imába. Aki a ma szokásos túlracionalizált meditációból belecsöppen egy egyszerűbb és relaxált állapotban végzett imába, úgy érzi magát, mint hal a vízben, és csodálkozik, miért nem tanították ezt neki előbb. A múlt nyáron, mikor egy előzetes relaxációval csoportban végzett ima után elmondták élményeiket, valaki olyan leírást adott imájáról és az evangéliumi eseményről, amit szem előtt tartott, hogy abban Ignác rögvest felismerte volna az érzékek alkalmazását (applicatio sensuum). Ma az orvosok világszerte ajánlják a relaxációt. Az imára előkészítő rela- xáció csak abban különbözik, hogy fekvés helyett egyenes testtartással, rendesen ülve szokták végezni. Ha a résztvevőknek kedvük kerekedik csoportokban végezni a lelkigyakorlatot, indítványozom, hogy alakítsanak hét-nyolc tagú csoportokat, persze csak akik akarnak. Ha az imát fontosnak tartják, nem engedek semmi vitatkozást vagy kerekasztal-megbeszélést, hanem csoport-lelkivezetést csinálunk. A nevet így nem mondom ki, és nem is fedi teljesen a valóságot. Mindenki elmeséli a csoportban, hogyan imádkozott vagy elmélkedett aznap, hogy érzi magát, és mi nem ment neki jól. Egyik a másik után beszél, mindenkit érdeklődéssel meghallgatunk, esetleg kérdezünk, és csak ritkán mondunk valamit. Először csak én szoktam kérdezni, de lassan megtanítom, hogy ne csak én segítsek, hanem egész csoport vegye át a segítséget. Ezt úgy lehetne meghatározni, mint kölcsönös útbaigazítást (discretio spirituum). Kezdetben nem a személyek iránt érdeklődnek, hanem a problémák iránt. Lassan a személyek meghallgatására és megértésére terelem a figyelmet. Ha nem módszer-problémákról, hanem belső nehézségekről beszél valaki, akkor csak hallgatunk és figyelemmel kísérjük, tudva azt, hogy mindenki magában hordja saját problémáinak a megoldását. Naponta csak egyszer jövünk össze és másfél óránál tovább nem tart az összejövetel. Minden megbeszélésen résztveszek, ezért nem működhet több, mint három csoport. Legtöbbször nem mindenki vesz részt a csoportokban és ügyelek, hogy mindenki kellőképpen szabadnak érezze magát. Minden gyűlés végén kiértékeljük a munkát, hogy a gyűlések menetét helyesbítsük. Ha vannak olyan személyes problémák, amit nem lehet a csoport előtt megtárgyalni, azt egyénileg beszéljük meg, de a lelkigyakorlatban van számtalan élmény, amit közölni lehet. Az imamódok és az imatapasztalatok elmesélése nagy hatással van a csoport minden tagjára. Mély vallásos és közösségi élményre jutnak és az egymás iránti felelősség érzése fejlődik ki bennük. Ilyen csoportmunkát nem nagyon lehet harmincöt-negyven évesnél idősebbekkel végezni. A fiatalok nagy haszonnal vesznek részt, és vegyes csoportoknál mindig van egy-két fiatallelkű öreg, aki lelkesen belekapcsolódik. • * 39
