Szolgálat 18. (1973)
Tanulmányok - † Kerkai Jenő: Az apostolok meghívása
„Megfordult Jézus.“ De megijedhettek! Most vagy összeszid bennünket, vagy hazaküld. — „Mit kerestek“, mit akartok? Na, csak ez kellett! — rezzennek össze. Mi is sokszor azt gondoljuk, olyan gyalázatba kerülünk . . . és jön egy olyan egyszerű megoldás, hogy el se tudtuk volna hinni előtte. Egyszerűen kell Jézushoz közelíteni: Megjelent Krisztus „jósága és emberségessége“ (vö. Tit 2,11). Mennyi emberség van benne! Valóban megjelent közöttünk. Nincs benne semmi vezéri póz; ezt szeressük meg benne és tanuljuk meg tőle. A lélek ereje, a szív szeretete, a közvetlen, egyszerű emberi jóság hat nála, nem a vezéri karlendítés. Jézus szellemileg mennyire felette áll ezeknek az embereknek, még a legtehetségesebb Jánosnak is! De ha egyszerű emberrel valaki igazi, tartalmas ember — közvetlen, emberséges, jóságos —, az a másikban mélységes tiszteletet kelt. A másik fajta az üres ember tekintélye. Le nem ültetni a parasztot, mert mi lesz a tekintéllyel! (Papok, nemcsak szolgabírák tesznek így!) „Ez az ember hogyan szemtelen- kedett hozzá?!“ — nem így hangzott Jézus kérdése. A belső jóság és a megértő, kedves, közvetlen szeretet ébreszti fel a tekintélytiszteletet népben is, intelligenciában is, gyermekekben is. Nem a pózoló tekintély tartás; az undort ébreszt. „Mester, hol lakói?“ Itt nem zavarunk az úton; ki tudja, milyen gondolatokba mélyedve haladsz itt. Jézus is viszonozza a figyelmet, a finomságot. Istent felülmúlni nem lehet. Micsoda szívre mutat ez! „Jertek velem és lássátok.“ Odamegyünk, egyik jobbról, a másik balról. „Elmentek, és látták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon.“ — Figyelemreméltó ez a két apostol. Nagy élmény volt; még százéves korában is emlékezett erre János: „tíz óra volt“. Reggel találkoztak, délután négyig hosszú beszélgetés lehetett. Jézus közölte velük tervét. Ez volt a beszélgetés. Meghívta őket: tartsatok velem. Az Istenország körvonalait rajzolta meg előttük, s hogy mit akar velük. II. Aki megismert egy igazságot, nem bírja magában tartani. Ha boldog valaki, az kikívánkozik. Bonum est diffusivum sui. A boldogság nem nyugszik az emberben. Útközben is azon gondolkozik, hogyan fogja ezt elmondani. — Aki személyesen beszélgetett Jézussal, nem tud nyugton ülni. Koma, sógor, testvér: adják tovább emberről emberre. Pedig András elég idős lehetett. „András, Simon Péter testvére, egyik volt a kettő közül.“ János most sem írja, hogy „a másik én voltam“. András találkozott öccsével. Amivel tele van a lelke, azt önti ki: „Megtaláltuk a Messiást!“ Mennyire várták ezt! — „És Jézushoz vitte őt“: megy az igazság. így indul az evangélium, ilyen egyszerűek a kezdetei. András beledobott egy követ a tóba, majd gyűrűzik az tovább! Simonból Péter lesz! Ezt tudta Jézus előre: örök terveit így osztotta be. örök szervezési aiapelv ez. Jézus várta Pétert; ismerte őt jól. Hebehurgya természetét, állhatatlan- ságát, de tiszta, jó, becsületes szívét is. Mindent ismert róla. — Péter szíve3 33
