Szolgálat 18. (1973)
Tanulmányok - M.I.: Világ felé fordulás és világkerülés
Mit jelent a „világ“? Előbb azonban a „világ“ szóhoz kapcsolódó fogalmakat kell tisztáznunk. A világ ugyanis a Szentírásban, az egyházi iratokban és a közhasználatban annyi mindent jelenthet, hogy az egy fogalomba nem is foglalható: 1) A világ a teremtett dolgok összessége, pl.: Isten teremtette a világot. 2) Jelentheti a teremtményeket az emberen kívül. Ez a szentignáci „reliqua“, „a többi mind“, ami az emberért van teremtve. 3) Máskor a világ az ember lakóhelye, vagy a színtér, ahol az emberiség története és a megváltás drámája lefolyik. (A világban zarándokló Egyház, az Ige a világra jött, stb.) 4) Átvitt értelemben (metonymice) jelenti az emberek összességét, akik a világban vannak. („Az egész világ utána megy.“ „Isten Báránya elveszi a világ bűneit.“) 5) A világnak egy másik jelentés-csoportja nem annyira a világmindenséggel (kozmosz, mundus) függ össze, hanem egy világkorszakot jelent. A görögnek és a latinnak külön szava is van erre (eón, saeculum). Ebben a világban, ebben az eón- ban még a Gonosz uralkodik (saeculum hoc nequam), szemben az új, a közeledő messiási korszakkal (saeculum venturum), amelyben Isten az Úr. Azt a világot jelenti ez, amelyből Isten kiragadott minket és behelyezett az ő Fiának országába. 6) Átvitt értelemben ez a világ jelenti azokat az embereket is, akik hozzá tartoznak, akik nem fogadták be a világosságot, nem fogadták el Isten hívását, és így nem léptek be az Isten országába, hanem a világ fiai maradtak. Az Újszövetség világfogalmában a térbeli és időbeli (kozmosz, eón) szempont elhomályosul, és az erkölcsi szempont lép előtérbe. így a világ sokszor azokat jelenti, akik nem fogadták be a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. Ezért a világ (a kozmosz és a mundus is) sokszor már a gonosz világkorszak (saeculum hoc nequam) fiait, azok szellemét, gondolkodásmódját és magatartását jelenti, amelytől a kereszténynek óvakodnia kell. 7) A modern világfelfogás a mindent egységbe foglaló görög kozmoszt veszi alapul, de nem statikusan, hanem dinamikusan szemléli, amennyiben kiegészíti a fejlődés és történetiség jellegével. A történetiség bevezetése miatt az újkori világfelfogásban az ember a központ, hiszen csak neki van igazi történetisége. A modern világ annyi, mint az ember és az általa alakított mindenség. A világot tehát úgy tekinti, mint az ember cselekedetei által folytonosan változó valóságot. A világ nemcsak az értelmes és szabad személy lakóhelye, működési területe, munkájának anyaga és eszköze, hanem (legalább részben) munkájának gyümölcse is. Ez a világ az ember munkája folytán fejlődik, tökéletesedik, az emberiség történetének változásaival együtt változik, és mindinkább az ember hatalma alá kerül és kezenyomát viseli magán. Ez a világ az emberiség múltját tükrözi, és jövőjére is befolyással van. Másrészt az ember is alakítja az ö világának jövőjét. Ez a bonyolult világfogalom több ellentmondást is tartalmaz, pl. egyszer az ember is a világ része, sőt meghatározó része, máskor meg szemben áll a világgal, amelyben él, és alakítja azt. Ezt a modern világfogalmat vette át a „Gaudium et spes“ konstitúció is, bár sokszor használja a szót a régi biblikus jelentések egyike-másika szerint is; vagy egy tucat teljesen különböző értelemben vett „világ“-gal találkozunk. Mindig csak az összefüggésből tudjuk megállapítani, hogy milyen értelemben veszi a Zsinat a „vi- lág“-ot. A világhoz való viszonyunk kettőssége Mi a következőkben a „világ“-ot főleg két értelemben használjuk: „A világnak két arca van: egyik jelenti mindazoknak összeesküvését, akik a fényt és a kegyelmet elutasítják, másik az óriási emberi családot, amelyért az 12
