Szolgálat 18. (1973)
Halottaink - Dr. Kerkai József piarista (Kincs L.) - Dr. Szabó János
Dr. KERKAI JÓZSEF piarista (1895 — 1972) A kolozsvári és budapesti egyetemen végezte tanulmányait latin-görög szakon. Gyorsírástanítói és kántori oklevelet is szerzett. Léván, Szegeden, Nagykanizsán, Kecskeméten és Kolozsvárott tanított rendjének gimnáziumaiban. Szuggesztív hatású, nem átlagos tanár-egyéniség volt. A mennyiség helyett minőségre törekedett. Mindenhez kedvet tudott kelteni neveltjeiben. Sajátos, impulzív és sodró karakterén kívül egyéni módszereivel, rögtönzéseivel kötötte le, sőt bűvölte el tanítványait. Sokat és gyorsan dolgozott. Rendkívül sokoldalú volt. Zeneileg is nagyon képzett. Énekkart, zenekart vezetett, maga is játszott gordonkán és hegedűn, gyorsírást tanított. Az emberekkel való érintkezésben — akár diákok, akár felnőttek voltak azok — mindig friss, talpraesett, vonzó és szellemes tudott lenni. Nagykanizsán egy évig a Notre Dame leánylíceum igazgatója is volt a harmincas évek közepén. Ekkor fordult élete és tevékenységének iránya befelé. Az eucharisztikus bensőség kiművelése önmagában és sugárzása kifelé lett minden ambíciója. Sodró, szenvedélyes egyénisége ettől kezdve lett fényforrás sokak számára — egészen élete végéig. A negyvenes évek elején Nagykárolyban találjuk mint gimnáziumi igazgatót. 1945 után rövid ideig kisegítő a Kada-utcai lelkészségen, majd önálló lelkész Becsvölgyén. A következő két évben a rendtartomány vezetőségének tagja. 1947/48-ban a váci gimnázium igazgatója. 1948-tól egymásután: segédlelkész a tripoliszi (külső Váci-úti) plébánián, kántor Szakáidon, Moharán, Kisorosziban. 1952/53-ban Galgagyörkön, majd Kistarcsán tartózkodik. Utána ismét kántor Kistarcsán, Hodászon, Mérkvállajon és Tápiógyörgyén, majd Nógrádverőcén kántor, sekrestyés és kisegítő. Hat évig (1958-1964) a budapesti Szent Béla plébánián kántor. 1964-től haláláig a budapesti rendházban élt mint nyugdíjas. Nagy pasztorációs munkát végzett és sok lelkigyakorlatot vezetett Budapesten is, vidéken is. Mindenütt nagy hatással volt az emberekre. Lelki gyermekei „nyugalmi“ éveiben is gyakran felkeresték — egészen a kórházakig és a sírig. A természetfölöttivel átitatott különös és szenvedélyes nyugtalansága, belső zelus-a tovább élt a piarista kápolnában kifejtett sajátos pasztorációjában. Korán kelt és reggel öt órai miséjén éveken át mindennap prédikált. Sok elmélkedést, aszketikai utasítást írt lelki gyermekei és — fiókja számára, öregkorában még a héber nyelvbe is belekóstolt. A nagy belső tüzet, életet és lendületet csak lassanként tudta meghódítani a halál. De megnyugodva és szent vágyakozással lépte át annak kapuját. Kincs Lajos Dr. SZABÓ JANOS (1906 — 1972) 1972.dec.28-án temették Nagyszalontán, ahol esperesplébánosként működött. Per- jámoson született 1906.márc.6-án. Mint váradi kispapot főpásztora a bécsi Pázmáneum- ba küldte. Az egyetemen az akkori ószövetségi professzornak, Döller Jánosnak kedvelt növendéke lett. Doktori értekezését is ő fogadta el dicsérettel. A bécsi Szent István-dómban szentelték pappá 1929.jún.29-én. Első állomáshelye a békéscsaba-bel- városi plébánia volt; innen 1931-ben Gyulára került át a józsefvárosi templomba, ahol báró Apor Vilmos mellett mint német káplán működött. 1936-ban főpásztora Lindenberger János ap. kormányzó mellé rendelte Debrecenbe, és megbízta a Svetits- intézeti leánygimnáziumban a hittan tanításával. Irodalmi munkásságot is fejtett ki; kis hitbuzgalmi kiadványaival szép sikert ért el. Majd ugyanott a Katolikus Figyelő szerkesztője lett. 1942-ben került a későbbi Bánáss püspök közvetlen utódaként Arany János szülőhelyére, s csakhamar átvette a tenkei esperesi kerület vezetését 105
