Szolgálat 18. (1973)
Halottaink - Miklósi László és Troll József (Dr. Elzer F.)
Isten kezéből elméjének esetleges teljes elborulását is. Az Úr beérte a felajánlással. Senkisem gondolt arra, hogy lényegében szívével van baj. Utolsó hetében igen mozgalmas életet élt, de febr. 3-án, szombaton mintha kicserélték volna, nagyon meghiggadt, kedvesen, ellentmondás nélkül elbeszélgetett, bocsánatot kért hibáiért, — és éjszaka 4 óra körül szívinfarktusban meghalt. Reggel hiába várták misére. írógépében ott volt elkezdve beszédének szövege: „Anna és Simeon szava nekünk is figyelmeztetés: .Nyugodtan halok meg, mert láttam a Messiást.1 Ennek a verőcei Otthonnak is egyetlen célja erre a találkozásra készülni, ők imával készültek, tegyük meg mi is." — A szöveg nem folytatódik. De Istenhez készülő lelke utolsó sóhajtását megőrizte az a papírlap, amelyre végső erejével, már a halál érintésétől eltorzuló vonásokkal ezt írta: „f! Köszönök mindent! Főleg a J.T.-nak. Utolsó óhajom: Pannonhalmán temessenek el. Isten velük! Mindenkitől bocsánatot kérek. Lőrincz Z. SJ". Nyolcán koncelebráltak érte. A temetést Pataky Kornél Csanádi nagyprépost végezte a főpásztor képviseletében. Hívei messzi vidékről sereglettek össze. „Tüzet jöttem hozni a földre" — mondta a Mester. P.Lőrincz ezt a tüzet vette át és vált benne egészen elégő áldozattá Istenért és a lelkekért. Egyetlen nagy aggodalma volt, hogy áldozata hibátlan legyen. (Több ismerős adatai nyomán: a szerkesztőség) MIKLÓSI LÁSZLÓ és TROLL JÓZSEF Március 15-én a balassagyarmati temetőben egyszerre két paptestvér koporsóját állták körül az esztergomi egyházmegye papjai Kisberk Imre püspökkel élükön, közel ezer hivővei együtt. Érdekes, hogy mindkettő ugyanabból a faluból, FelsőgalIáról (ma Tatabánya) indult is el, két esztendő különbséggel, a papi élet útjára. Haláluk idejében is csak egy nap különbség volt a gyarmati kórházban. A két sok áldozattal teli papi életút itt találkozott újra. Nemcsak az oltár áldozatát mutatták be, hanem saját, egyéni életáldozatukat is, hiszen mindketten magukban hordozták a betegséget különböző formában. Ez tette széppé, igazivá papi életüket, amely reméljük most elnyerte koronáját az irgalmas Istennél — mondotta beszédében a főpásztor. Miklósi László 39 éves papi szolgálata alatt volt káplán Budapesten, vidéken, majd plébános Leányváron, Dömösön, aztán a palócföldön, Karancsságon. Legutolsó állomáshelye szülőföldjéhez közel a komárommegyei Tarján volt, innen ment nyugdíjba. Pihenésének éveit rokonsága körében, Balassagyarmaton kívánta eltölteni, de az isteni Gondviselés ezt az időt nagyon rövidre szabta számára. Papi munkálkodásának helyein mindig a kitartó, csendes tevékenység embere volt. Nyugodt és kiegyensúlyozott természete így hozta magával, de betegsége is megkívánta. A fiatalabb paptestvérekhez megértő, kedves volt és sohasem éreztette az idősebbet megillető tisztelet igényét. Talán éppen ezért adta meg mindenki neki a tiszteletet és szeretetet. Troli József 35 éves szolgálatot teljesített Krisztus papságában. Az a fajta papi egyéniség volt, aki válogatás nélkül tud kedves lenni mindenkihez. Természetességéért becsülték minden működési helyén papok, hívek, egyaránt. Nem volt haragosa. Működésének színhelye a háború előtt főleg a Felvidék volt, utána pedig, négy évet leszámítva, a Palócföld. Ezért is kísérték utolsó útján annyian erről a vidékről. Sok paptársa választotta szívesen gyóntatójának. Betegsége 60 éves korára már nyugdíjba kényszerítette, de még egy év sem telt bele, el is vitte. Betegen sem akart távol maradni a papi közösségtől: minden koronán, rekollekción, lelkigyakorlaton, stb. igyekezett ott lenni, ha tehette. Amikor a környék legfiatalabb hat káplánja vállára vette először az egyik, majd a másik paptestvér koporsóját, lélekben mindannyian azért imádkoztunk: Adj, Uram, sok fiatal, erős és bátor papot Egyházadnak, akik majd ugyanúgy tudják a papi élet és az egyéni áldozat keresztjét viselni egészen a sírig, ahogyan ők ketten viselték Dr. Elzer Ferenc 104
