Szolgálat 18. (1973)
Halottaink - Dr. Pammer Odiló OSB (Dr. Bánhegyi J. - Borbély I.)
ilyen szép halált adott neki a jó Isten: itt a csendes vizen lépett eléje, hogy magához ölelje. Egy nyaralója Dr. PAMMER ODILÓ OSB (1891 — 1972) Győrött született 1891 .febr.20-án hatgyermekes korcsmáros családból. Ott is érettségizett már mint novícius. 1910-15-ig az innsbrucki egyetemen végezte a teológiát, ugyanitt doktorált 1917-ben. 1915-19-ig hittanár volt a soproni bencés gimnáziumban, majd 9 évig plébános Ravazdon. Ezután kezdődik hittanári és teológiai tanári pályafutása, felváltva Győrött és Pannonhalmán, közben különböző rendi hivatalokat is viselt. 1959-ben nyugalomba vonult és átköltözött a Szociális Otthonba. 1972.dec. 15-én halt meg; Győrött a bencés templom szentélye alatti kriptában temettük el. Hagyatékában van egy kéziratos Curriculum vitae, s ennek mellékleteként az az Életrend, amelyet magiszterének, Ruzicska Aurélnak tanácsára készített és évenkint lelkigyakorlatkor végigmeditált, hogy ellenőrizze, hű maradt-e jó feltételei megvalósításában. E két dokumentum alapján azok is hiteles képet nyerhetnek róla, akik személyesen nem ismerték. És egy nagyon vonzó jellemű embert, szerzetest, papot, lelki- pásztort és lelkiatyát ismernek meg benne. A hivatásához szükséges lelkületet családjának mélyen vallásos légköre alakította ki. „Apám mély érzésű, kevés beszédű, hallgatag ember volt; anyám élénk, praktikus érzékű, kitűnő gazda." A szülők sohasem mentek ki a hálószobából anélkül, hogy az ott féltve őrzött Szentcsalád kápolnácska előtt ne imádkoztak volna. Anyja nagyon szerette a szegényeket, fia is örökölte a kisemberekhez való vonzódását. A családnál 40 évig dolgozó öreg szolgát magával vitte ravazdi plébániájára, ott is halt meg nála. A kocsmai környezet nem hat rá károsan, inkább a részvét érzését ébreszti fel benne a magukról megfeledkező felnőttek iránt: szelíden figyelmezteti a káromkodó- kat, hazavezeti a megnyerő külsejű kisfiúnak készségesen engedelmeskedő részegeket. Buzgó ministráns. Szent Benedek szellemét főleg osztályfőnökének, Teli Anasz- táznak személyén és Saly Brúnó exhortációin keresztül szereti meg. Az előbbinek bátorítására folyamodik Pannonhalmára is felvételért. Magisztere, tanárai meg vannak vele elégedve, társai szeretik, boldognak érzi magát a közösségben. Nem hittudós kíván lenni, hanem lelkipásztor. Az innsbrucki Canisianumban töltött termékeny évek során a szentignáci lelkigyakorlatok életreszóló kegyelmi indításai edzik kész férfiúvá. Működése kezdettől fogva áldásos. Mint hittanár a tekintélyi elv egyeduralma helyett a bizalom alapján kerül közel a diákok szívéhez; sokat gyóntat, exhortációi hatásosak. Tapasztalatokban, emberismeretben gazdagodva kezdi meg Ravazdon plébános! működését. Szüleivel együtt jön ide. Az édesanya, akit még most is „nagyasszonyaként emlegetnek — mindenkinek mindene volt. Szülei mentesítik a gazdálkodás gondjaitól, pannonhalmi rendtársai szívesen segítik az ünnepek előtt egyre nagyobb arányú gyóntatásokban és élvezik édesanyjától irányított vendégszeretetét. Mintaszerű, élénk Mária-kongregációt alapít és vezet; az egykori tagok, mint nagymamák ma is nagy szeretettel emlegetik. A templom fazsindelyét cseréptetőre javíttatja, új harangot vesz, a plébániát renováltatja. Sőt korát megelőzve napközi otthont hoz létre a nyári időben, s erre a célra átadja a plébániákért szép árnyas, pataktól átszelt területét. Fogyasztási szövetkezetei szervez, minden vonatkozásban korszerű pasztorációt végez. Kapcsolata Ravazddal egészen halálig megmarad, ha tehette, évenként többször is ellátogatott ide. Mint gimnáziumi és főiskolai tanárt egyaránt a liturgia személyes, bensőséges átélésére való nevelés jellemezte, amit személyiségének vonzó példája hitelesített, és mint fáradhatatlan gyóntató is elősegített. Nagy része van abban, hogy a győri bencés templom híveinek száma jelentősen megnövekedett. Főápáti titkársága, majd 101
