Szolgálat 17. (1973)

Halottaink - Maródi Árpád OSB (J.M.) - Csávossy Elemér SJ (Lelkigyermekei)

lyű és szentéletű P. Petit vezetése alatt. 1913-15 között egyetemi hallgató Budapesten, — vagyis félidő alatt végzi el tanulmányait a természettudományi szakon: a rendnek ugyanis arra van szüksége, bár őt hajlamai a nyelvészet, irodalom, történelem felé vcnzanák. Kalocsai gyakorlóévé végeztével középiskolai tanári oklevelet szerez. Fináczy Ernő, a híres pedagógus-professzor disszertáció megírására szólítja fel, de provinciálisa ezt fölöslegesnek tartja. 1916-1919 között a kalocsai gimnáziumban tanít a nagytudású és szigorú fiatal tanár. Majd két évig ugyanott a rend filozófusainak tanára és superiors. 1921-1924 között Nagybecskereken (Jugoszlávia) lelkipásztor és misszionárius: bejárja a Bácska-Bánát német- és magyar-lakta vidékeit, népmfsz- sziókat szervez, lelkigyakorlatokat vezet, igen nagy sikerrel, örökösödési ügyeit intézni kerül le ide; ebből az örökségből épül meg majd a 'Manréza.

1924.szept.18-án a magyar rendtartomány provinciálisává nevezik ki. Hároméves működése idejére esik a kínai misszió felvirágzása, a Manréza lelkigyakorlatos ház és noviciátus megépülése és a vizitációs rend magyarországi megtelepedése. 1927 őszétől tíz hónapig Szegeden működik mint retorikatanár és lelkipásztor, majd 7 évig tanár és prefektus, illetőleg rektor és gimnáziumi igazgató Kalocsán. 1935-1949 között a harmadik próbaévesek instruktora, hároméves kassai működést leszámítva Szegeden, majd 44-től a budai Manrézában. Erre az időre esik termékeny lelki-irodalmi működése (a Széchenyi-könyvtár 78 kartotéklapon őrzi műveinek jegyzékét). 1949,szept. 15-én, a Fájdalmas Szűz ünnepén, 66 éves korában veszi át újra a rendtartomány kormányzásának terhét. 1952-től négy évet börtönben tölt. 1961 tavaszán vonul végleg vissza a pannonhalmi szociális otthonba. 1971 .dec.8-án kerül végelgyengülés jeleivel a betegosztályra. „Fehéren, kiaszottan, mosolygósán fekszik ágyában és készül a halálra. Szentül élt, szentül hal meg“ — írja egyik látogatója. De még majdnem egy évbe telik, míg az Úr hazahívja. Halála reggelén még koncelebrált (az Otthon egyik legmegrázóbb és legfelemelőbb élménye a betegek közös miséje), délután fogadott, leveleket olvastak fel neki. A szentkenet szövegét előre mondta. Este, amikor a nővér éjszakára készítette elő, hátrahanyatlott és meghalt. Október 25-én temették Pannonhalmán.

Idáig egy hosszú és termékeny élet „száraz“ adatai.

Ha ezek mögött P. Csávossy egyéniségét keressük, talán három oldalról kell azt megvilágítanunk.

Az első: a lelki ember. Mert elsősorban az volt: egész pap és minta-szerzetes. Minden szava mögött a meggyőződés, a megélt szeretet, az Istenhez, szerzetéhez, embertársaihoz való hűség volt az aranyfedezet. Lelkiéletének középpontjában a Szentháromság állt, aki a keresztségi kegyelem által lelkűnkben lakik. Szívesen és gyakran mondta a votívmisét a Szentháromságról, — olykor a templomszentelési misét is, a lélek templomának felszentelésére gondolva. Minthogy okt. 24-e a legutóbbi időkig Szent Ráfael arkangyal ünnepe volt, úgy tekintette, hogy Isten azt adta mellé vezérül, és sokszor imádkozott hozzá. Engedelmessége hibátlan volt, — elég csak egyetemi szakválasztására gondolnunk. Az imát mindig nagyrabecsülte, szívesen és sokat imádkozott. Késő öregségéig mindennap hajnali 4 órakor kelt, az elmélkedést, szentmisét soha semmi körülmények között el nem hagyta. Hosszan el tudott időzni a szentségi Jézus előtt. Elöljárója így próbálta összefoglalni egyéniségének lényegét: „Ha az ember műveltségének legfelsőbb fokát tudása alaposságában, alkotó képessége finom választékosságában, eleganciájában, — testiségén kivívott szellemi fölényét önuralmának játékos könnyedségében, szelleme .lebegésében1 éri el, akkor Csávossy atyának mintha sikerült volna Isten kegyelméből aszkézisével az ember eszményi magaslatát megközelítenie.“

A második: az apostol. Lelkivezetői és írói működésére gondolunk itt elsősorban. Irányítása mind a rendben belül, mind azon kívül sok lelket érlelt ki Isten szolgálatában. Nem egyszer indíttatva érezte magát, hogy életrajzukat is megírja. Ez történt nagybecskereki lelkilányai, Bogner Etelka (Margit) és Tóth Ilonka, majd később Mester Margit esetében. Mint lelkiatyát finomság és a Szentlélek Úristen működése iránti nagy tisztelet jellemezte. Fiatal korának szigora mindinkább jóságos

104