Szolgálat 16. (1972)
Halottaink - Márton László (Útitársa)
MÁRTON LÁSZLÓ (1945—1972) Gyulafehérvárott ismertem meg — halála napján — ezt a 27 éves fiút. Aznap kapta meg plébánosi kinevezését, és Áron püspök úr utasításait hallgatta meg. Erzsébetbányára nevezték ki (Máramaros), ahonnan egyszerűen eltűnt a plébános. Szülei bizonyos aggodalommal engedték el. Sepsiszentgyörgyön volt addig káplán, közel szülőfalujához, Karcfalvához, ahol most az erődtemplom tövében nyugszik. A kántoriskolát is Gyulafehérvárott végezte, ugyanott a teológia hat évét. Amikor útnak indultunk Szentgyörgyre, délután volt, koradélután. A keskeny úton Nagyszebenig szinte lépésben haladtunk, ez idegesítette, mert Szentgyörgyön távozását elő kellett készítenie. így viszont volt időnk beszélgetni. Lelkesen beszélt szülőföldjéről, Csíkról. Elmondta, hogy kis Volkswagenjével tavaly megjárta Rómát. (Amikor 10 nappal később eljutottam Sepsire, Laci szobájának asztalán kinyitva találtam a Távlatokat, Szabó Ferenc könyvét.) Szeben után szabadabb lett az út, gyorsabbra fogta a kocsit. Fogaras után egy távolságjelzőről olvastam le Brassó távolságát, és számolgattam: most fél hat, fél nyolcra Sepsire érhetünk az akkori 80 km-es sebességgel. Aztán tovább gyönyörködtem a hegyekben. „Majd Csíkban nézd meg a hegyeket, ha hazajutunk." De nem jutottunk haza. Amit innen kezdve leírok, nem saját emlékezetből, hanem szem- és fültanúktól tudom. Egy hosszú, enyhe kanyarban, az esőtől nedves úton átsodródtunk a kétsávos úton a bal sávba. Itt találtuk szembe magunkat egy autókamionnal, amely rémülten igyekezett kitérni, de nem volt helye, így az árokba rohant. Mögötte felbukkant a második kamion, annak is hasonló rémületére mi vele egy sávban, vele szemben közeledtünk. Igyekezett a másik oldalra átmenni, de mivel Laci is odaindult, újra szembekerültünk. így ez a kamion is árokba borult, a másik oldalon. Laci valószínűleg megijedt és újra visszahúzott a baloldalra, ahol belerohantunk az első kamionba. A kis Volkswagen orrát egészen iegyalulta a kamion rakodósíkja, amely alá futott. Az egyetlen akadály a kormánykerék volt. Ennek felső félkörében elakadt a rakodósík éle, és a kormánykereket vízszintesre fordítva, belenyomta Laci mellkasába. Ez okozta annak a bordának a törését, amely megsértette a szívet. így halt meg egy órával később. Egyik pap úgy tudja, szentséget kérni még volt ereje. Én magam az ütközéskor kirepültem a szélvédő üvegen és egy szemtanú szerint 10 m repülés után törés nélkül földet értem. Valószínűleg az ütés következtében vesztettem el az eseményeket rögzítő memóriámat. Csak arra a részre nem emlékszem, ami Fogarastól a kórházi műtőig lejátszódott. Tehát a teljes balesetre. Még azt sem tudom felidézni, hogy valami jött volna veszélyesen szembe. Mindez aug. 21-én, hétfőn történt. 24-én temették szülőfalujában, Karcfalván. A hír rádió és tévé nélkül is két nap alatt messze vidékeket bejárt: a búcsúztatáson 110 (!) pap vett részt. Egy tehetséges reménységüktől vettek búcsút. Mikor később Sepsin jártam, a prelátus-plébánostól az „utolsó" hívőig mindenki sírva fakadt említésére. Nagyon szerették a hívek. Bízunk, hogy Akit hirdetett nekik, annak szent- séges társaságát élvezi. Hogy magam is eljussak erre, ahhoz nagyon sok jót kell még tennem. Útitársa Egy paptársa még az alábbiakkal egészítette ki a beszámolót: Tehetséges fiatalember volt. Állandóan álmodozott. Tele ambícióval. Tele képességekkel. Múltja még alig volt, jövője már nem lesz. 1945.dec.5-én született a Hargita megye5 Csíkjenőfalván. 1969.ápr.13-án szentelték. Sepsiszentgyörgyre kapott se95
