Szolgálat 16. (1972)
Könyvszemle - C.H.Dodd: A kereszténység megalapítója (N.K.)
lemi energiákat fecsérelnek el anglikán iskolák, karitász-szervezetek, egyesületek szervezésére, miközben éppen az elvben „egyháztagok“ — már ti. akiket megkereszteltek, de valami okból távol állnak a hivatalos egyházi keretektől — nem veszik ki részüket a püspökök és a lelkészi kar tanító és irányító munkájából. L.R.Francis azt indítványozza egyházának, hogy szorítsa minimumra a magával való foglalkozást, ne különüljön el a világtól, hanem Krisztus példáját követve „inkognitóban“ — innen a könyv címe — vegyüljön az emberek közé és ne elkülönített intézményekben, templomokban, hanem a mindennapi életben fejtse ki hivatását. Francis azt szeretné, ha az anglikán egyház ünnepélyes nyilatkozattal ismét a fennálló társadalmi rend hathatós tényezőjévé válnék. Ebben a nyilatkozatban ki kellene mondani, hogy minden megkeresztelt angol egyháztag és maga az egyház össze akar forrni a társadalom minden rétegével. A szerző szerint — a test és lélek analógiájára — állam és egyház csak ilyen módon találhat egymásra Angliában. A jelenlegi helyzet ugyanis főleg azért ellentmondásos, mert az anglikán egyház államegyház, de a gyakorlatban — ceremoniális esetekről nem beszélve — a kevesekre, a papság köré gyülekező aktív hívekre és nem az állam minden polgárára igényt tartó szervezet. A könyv máris sok vitát, önelemzést váltott ki Angliában, de a szerző legszigorúbb kritikusai is elismerik: olyan problémákat feszeget, amelyekkel az anglikán egyháznak szembe kell néznie. N.K. C.H. Dodd: The Founder of Christianity (A kereszténység megalapítója). London 1970. 180 o. Az elmúlt két évben több fordításban is megjelent könyv sikerének — nyugodtan mondhatjuk: világsikerének — két fő oka van. Először is a téma időszerűsége, másodszor Doddnak, a cambridgei egyetem nyugalomba vonult híres anglikán szentírás- professzorának kiváló stílusa, amellyel a „száraz" teológiai kérdéseket nagy tömegek számára is élvezetesen és világosan tudja bemutatni. Jellemző, hogy első angliai kiadása után hónapokig tartó sajtó-, tévé- és rádióviták központjába került. A könyv arra a kérdésre ad választ: „Kinek tartjátok ti az Emberfiát?" Dodd azzal foglalkozik, bebizonyítható-e történelmileg Jézus létezése. Az első kérdés föltétlenül ez, hiszen a fel-felbukkanó támadások történelmi szempontból magának Jézusnak, mint történelmi személynek létezését vonják kétségbe. A szerző a legősibb dokumentumokban, a Jézus életének részleteit megörökítő evangéliumokban foglalt adatok és belső érvek csoportosításával először történelmi hátteret fest a korforduló római birodalmának egy távoli provinciájáról: Palesztináról. Érdekes meglátása és bizonyítéka Jézus létezése mellett: a keresztény egyház megszakítatlan megemlékezése az Alapítóról, akinek emlékére Jézus halála és feltámadása óta a kenyértörésre összeül. A folytatólagos megemlékezésnek (= hagyománynak) egyik kézzelfogható tanúsága a Szentírás, s ebből is első helyen Lukács evangéliuma és az Apostolok cselekedetei. H. Trevor-Roper oxfordi történész-professzor a historikus kritikai fegyverzetével készült bírálatában (Spectator, 1971.1.23.) azzal vádolja a szerzőt, hogy túlságosan nagy hitelt ad az evangéliumoknak; ebből az alapállásból kiindulva könnyű bebizonyítani Jézusnak mint történelmi személynek a létezését. A vád azonban a könyv elolvasása nyomán összeomlik. Dodd ui. valóban abból a logikus meggondolásból indul ki, hogy Sz. Lukács evangéliumának ajánlásában kifejezetten arról ír, hogy „elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárt“. Már most semmi okunk sincs Lukács tisztességét kétségbevonni. Jézus létezésének nem a korabeli néhány történész műveiben található pársoros feljegyzés, hanem Lukács megbízható hűségű evangéliuma a fő írásos bizonyítéka. Mellesleg Sz. Márk evangéliumának időrendben korábbi létezését is Lukács műve igazolja, hiszen javarászt abból merít. Sz. Lukács könyvéből és az Apostolok cselekedeteiből Dodd arra a következtetésre jut, hogy e történetek főszereplője csakis létező, nem kiagyalt személyiség lehetett, akinek roppant hatását és a feltámadása utáni személyes érintkezés élményét Kr.u. 85
