Szolgálat 16. (1972)
Az egyház szava - Egyházatyák az egységről és annak útjáról
Ezért, testvéreim, tartsuk meg az életre vivő parancsokat; maradjon meg közöttünk a mélységes béke kötelékével átfont testvériség, és fűzzön kölcsönösen össze bennünket a szeretet üdvösségéé kapcsával, mert a szeretet befödi a bűnök sokaságát. Legyen hát minden vágyunk ez a szeretet: ebből fakad minden jó, minden jutalom. Minden erénynél inkább a békességet kell őriznünk, mert Isten mindig békességben van. Szeressétek a békességet, és akkor teljes a nyugalom. így szereztek nekünk jutalmat, tenmagatoknak örömet, hogy Istennek a béke egységében alapított egyháza tökéletes fegyelmet tanúsítson Krisztusban. (Patrologia Latina 52,347-348) Nagy Sz. Gergely pápa: Az igaz tanítás kerüli a fennhéjázást „Halljad, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra!“ Ez az önhittek tanításának sajátossága, hogy nem tudják alázatosan előadni, amit tanítanak, és amit helyesen tudnak, képtelenek helyesen továbbadni. Mert szavaik elárulják, hogy amikor tanítanak, mintegy magas csúcson látják magukat, azokat pedig, akikhez szólnak, messze mélységben maguk alatt; s nem úgy beszélnek hozzájuk, mint tanácsadók, hanem leereszkedően, mint uralkodók. Igazán mondja az ilyeneknek a próféta szájával az Úr: „Ti pedig szigorral és hatalommal parancsoltatok nekik." Mert szigorral és hatalommal parancsolnak azok, akik alattvalóikat nem nyugodt magyarázatokkal javítgatják, hanem elhamarkodottan és durván törik uralmuk alá. Az igaz tanítás ellenben annál eltökéltebben kerüli gondolkodásában a fennhéjázásnak ezt a bűnét, minél égőbb buzgósággal veszi célba szavai nyilával a fennhéjázás mesterét (ti. az ördögöt). Mert miközben a szent dolgokról szólva hallgatói szívében üldözi őt, óvakodik attól, nehogy fennhéjázó modorával hirdetője legyen. Arra törekszik, hogy minden erény mesternője és anyja, az alázatosság fejeződjék ki szavaiban, mutatkozzék meg életében, azt hirdesse az igazság tanítványai előtt, de inkább életmódjával, mint beszédével. Ezért Pál a tesszalonikiakhoz szólva szinte megfeledkezik apostoli méltóságáról és így beszél: „Kicsinnyé lettünk közietek“. Péter pedig, amikor kijelenti: „Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reménységteknek“, hozzáteszi, figyelmeztetve, hogyan kell tanítanunk az igaz tudományt: „De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek.“ Pál ugyan azt mondja tanítványának: „Parancsold ezt és taníts teljes hatalommal“, de ezekkel a szavakkal nem a hatalmaskodó uralkodást ajánlja, hanem az életpélda tekintélyét. Akkor tanít ugyanis valaki hatalommal, ha előbb maga is megteszi, amit mond. Mert ha a lelkiismeret akadékot vet a nyelvnek, az hitelét veszi a tanításnak. Tehát nem a magasröptű beszéd 59
