Szolgálat 16. (1972)
Tanulmányok - Egyházak az egység útján (Athenagorasz, Vajta Vilmos, Roger Schutz)
Krisztus szeretete ebben az irányban világosítja meg a keresztények elméjét, hevíti föl szívüket. Ezért értékes munkatársunknak tekintjük ebben a feladatban és a közös hit terjesztésében. Mellékelünk tehát egy lapnyi értesítést a boldogító találkozások kívánatos következményeiről. Egyben egész szívből köszönjük levelét, pátriárkái áldásunkat küldjük és személyére, valamint övéire Isten végtelen kegyelmét esdjük le. 1972. február 28-án atyai szeretettel Athénagoras (A két utolsó sor a pátriárka sajátkezű írásával.) A levélben jelzett melléklet felsorolja a pápa és a pátriárka jeruzsálemi, isztambuli és római találkozását, valamint a pátriárka látogatásait Szerbia, Románia és Bulgária pátriárkájánál, az Egyházak Világtanácsánál és a Canterbury-! érseknél, majd így folytatja: Ezek az események, mint Krisztus szeretete diadalának és a római pápa őszentsége, VI. Pál, és föntebb felszámlált többi Tisztelendő Testvérünk lelki nagyságának döbbenetes és dicsőséges bizonyságai, megszilárdították hitünket és reményünket és végleg elindítottak azon az áldott úton, amely Krisztus akaratának megvalósításához vezet: hogy ti. újból találkozzunk Testének és Vérének egyazon kelyhében. Szívünk teli mély hálával Isten iránt az ő áldásáért, testvéreink iránt ezért a megtiszteltetésért és a keresztény világ iránt imádságaiért. Ezért legélénkebb köszönetünket fejezzük ki leveléért, mély megértéséért, és értékeléséért, amellyel ezeket az eseményeket kíséri, és részvételéért ebben a nagyszerű előrehaladásban. Valóban, hogy is lehetne másként! Ugyanaz az Úr, ugyanaz a Szent Szűz, ugyanaz a Evangélium, ugyanaz a keresztség, ugyanaz a hit Krisztusban, ugyanaz a kehely, ugyanaz az Egyház, ugyanaz az élet itt és az örökkévalóságban. íme a karácsonyi angyalok himnusza, amelyet ma együtt énekelünk, Nyugat és Kelet. íme a legfölségesebb teológia. Ha akadnak is még bizonyos teológiai nehézségek, a szeretet napja kiszívta a színüket, és teljes lendülettel a régi meggyőződés felé irányít, amely szerint Krisztus ugyanazon vallásához tartozunk. Kelet és Nyugat keresztényei, most az a hivatásunk, hogy ezt az édes meggyőződést ápoljuk magunkban, egymásban, barátainkban, ismerősökban és ismeretlenekben, nagy serónységgel: ugyanazon Egyházhoz tartozunk. Nem pápai vagy zsinati határozatok választottak külön bennünket, hanem de facto az a tény, hogy megszűntünk szeretni egymást, 25
