Szolgálat 15. (1972)

Néhány szó Hugo Rahnerről

NÉHÁNY SZÓ HUGO RAHNERRŐL

1900. május 3-án Pfullendorfban (Baden) született. Érettségi és rövid katonai szolgálat után 1919 januárjában a Jézustársaságba lépett. Két évig Valkenburgban, majd Innsbruckban tanult filozófiát, ugyanitt végezte a teológiát is. Rendkívüli adottságaira hamarosan felfigyeltek. Bonnban fejezte be történelmi szaktanulmányait. 1935-ben habilitált Innsbruckban régi egyháztörténelemből, két évre rá már egyetemi nyilvános rendes tanára ugyanennek a szaktárgynak. 1938-ban a bevonuló nácik feloszlatták a teológiai fakultást, őt nyugalomba küldték, a Cani- sianum jezsuita kollégiumot pedig lefoglalták. Novemberben néhány rendtársával és külföldi hallgatójával Sitten-be (Svájc) vándorolt ki. XI. Pius elismerte a kis csoportot teológiai fakultásnak. A nyugodt légkörben, családias együttesben folytatott tanítás és tudományos munka élete legtermékenyebb idejének bizonyult. Abendländische Kirchenfreiheit. Dokumente über die Kirche und Staat im frühen Christentum c. műve (1943; 1961-ig három kiadásban jelent meg) a jogi doktori címet szerezte meg neki később, 1968-ban az innsbrucki egyetemen. Mater Ecclesia. Lobpreis der Kirche aus dem ersten Jahrtausend (1944) c. könyve mintegy „himnuszai az Egyházhoz“. Az Eranosz-körrel való kapcsolatának irodalmi visszhangja 1948-ban a Der spielende Mensch c. könyvecske (három kiadást ért, különböző nyelvekre lefordították; könyvünkben most magyarul olvasható).

1945 őszén tért vissza Innsbruckba. Előadói és tudományos működése mellett egyéb elfoglaltsága is egyre szaporodott. 1949/50-ben az egyetem, majd hat évig a Canisianum rektora. Sokoldalú adottságai és nagy készsége miatt sokan és sokszor vették igénybe. Nagyraértékelt lelkigyakorlatadó és lelki tanácsadó volt. Kitűnő szónok, ilyen minőségben is gyakran kérték fel (ünnepélyek, primíciák, katolikus napok). Jóságos, barátságos természete sok személyes kapcsolatot és időrabló kötelezettséget hozott magával. Szinte csodálatos, hogy mindezek mellett tudományos munkája is szépen haladt. A 60. születésnapjára kiadott emlékkönyvben (Sentire Ecclesiam, Freiburg 1961) 34 oldalt tölt meg műveinek bibliográfiája. A tudományos aprómunka iránti érzékét mutatja a „Lexikon für Theologie und Kirche“ első nyolc kötetében megjelent jóval több mit száz szócikke.

Az igehirdetés teológiájával már korán foglalkozott. (Theologie der Verkündigung, 1937. Két kiadás, olasz és spanyol nyelven is megjelent.)

7