Szolgálat 15. (1972)
A játszó ember
A JÁTSZÓ EMBER „Menj haza jó korán, ott vigadj és játsszál és tedd, amiben kedved telik“ (Jéz. Sir. 32,15). A játszó emberről szóló életbölcsesség első indítása és végső megalapozása Aquinói Szent Tamás szelleméből származik. Ő Jézus Sirák könyvének mondását jeligéül választotta egyik írásához, és merész allegorizálással így értelmezte: „A bölcsesség művelésének az az előnye, hogy úgyszólván elég önmagának. Külső dolgokban ugyanis az ember nagyon sok mindennek a segítségére szorul. De a bölcsesség szemléletében annál nagyobb az alkotóereje, minél magányosabban üldögél. Azért szólítja fel a bölcs a fenti jeligében az embert arra, hogy térjen haza... „És ott játsszál!' — mondja. Gondold meg itt, hogy a bölcseség szemléletét találóan hasonlítja a bölcs a játékhoz. Éspedig két dolog miatt, amit a játék lényegében megtalálhatunk. Először, mert a játék örömet szerez, a bölcsesség szemlélete viszont a legmélyebb örömet rejti magában; másodszor, mert a játék tevékenységének nincs önmagán kívül célja, hanem önmagáért keressük; ám ugyanez teljesül a bölcsesség szemléletének örömében is. Ezért maga az örök Bölcsesség is a játékkal hasonlítja össze örömét: gyönyörűsége voltam nap-nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor' “ (Péld. 8,30 — Expositio s. Boe- thium, De hebd.). A Summa Theologica-nak azokban a fejezeteiben, amelyeket Aquinói Szent Tamás a játszó embernek szentel, pontosabban kifejtette a játékról szóló, csodálatosan kiegyensúlyozott humanizmustól beragyogott élet- filozófiáját. (S. th. II-II, q. 168. a. 2—4.) Mindenekelőtt Arisztotelész Nikomachoszi Etikájából veszi ezt, mint ahogyan már a görög bölcs e könyvéhez írt kommentárjában az emberiség szép eszménye gyanánt rajzolta meg a játszani-tudás nemes életfegyelmét, az „eutrapelía“-t. (In decem libros Ethicorum Aristotelis ad Nicomachum Expositio 1,IV/16.) Mindkét gondolkodó számára az „eutrapelósz" a kiegyensúlyozott középút emberét jelenti, középen a mindenáron vidám bohóc és a makacs komolyság merev faszentje között. „Az üdítő pihenés és vidám játék szükségesnek látszik az élethez" — mondja Arisztotelész (Eth. Nik. IV, 14,1128 b). „A mindig komoly ember tehát nem igazán erényes, mert teljesen megveti a játékot, pedig az annyira szükséges az emberi élethez, akárcsak a pihenés" — így Tamás (Eth. Ar. Nie. Exp. 1, IV/16). C8
