Szolgálat 15. (1972)

A történelem értelme

A TÖRTÉNELEM ÉRTELME

Minden gondolkodó ember szeretné tudni az emberiség történelmének végső értelmét. És az erre a kérdésre adott válasz a szellemek megkülönböztetője. Mert a világtörténelem döntő eseménye az a tény, hogy az isteni Ige „az idők teljében“ emberré lett és így belépett világ- történelmünkbe, hogy azóta már „elérkezett számunkra az idők célja“ (1 Kor 10,11). Ebben azonban rögtön megmutatkozik a történelem minden keresztény értelmezésének legkülső kerete: minden, ami történt, „Krisztusra célozva“ történt (Kol. 1,16), és minden, ami történik vagy történni fog, Krisztus felől kapja értelmét.

A történelem értelmére vonatkozó kérdést „nagyon igényes“ kérdésnek mondták — nem jogtalanul. És a keresztény felelet a maga alázatos igényességében a legmerészebb, egyben pedig a legrealisztikusabb felelet. A legmerészebb: mert Isten igéjébe vetett hivő bizalommal eltekint minden olyan kísérlettől, hogy magából a történelem folyásából olvassa ki a feleletet, és a jelent mindig csak a megígért cél felé tekintve építi. A legrealisztikusabb: mert csak Isten Igéjének erejében képes az ember úgy értelmezni a világtörténelem néven összefoglalt nagyszerű és borzalmas eseményeket, hogy egyik végletbe se essék: sem idealista „lepárlásba“, sem csüggedt pesszimizmusba; hiszen csak a kinyilatkoztató Ige mond valamit nekünk az emberiségnek arról a ragyogó kegyelmi hivatásáról, hogy résztvegyen az isteni életben, ugyanakkor pedig a bűn sötét éjéről is.

így tehát a történelem értelmére vonatkozó minden kérdés, titkon vagy nyíltan, akarva vagy akaratlanul, mindig ez az egyetlen kérdés: „Mit gondoltok Krisztusról?“ (Mt. 22,42). Ma ez a kérdés idáig hallatlan súllyal vetődik fel, mert átéljük az emberiség eggyéválását, technikai, gazdasági, politikai és tudományos téren, és ez homályosan megsejtet velünk valamit abból, mit nevez Isten Igéje „új föld“-nek (Jel. 21,1).

Az az igény, hogy a történelem értelmét magából a lefolyásából olvassuk ki, nem tud megbirkózni ezzel a valósággal. Minden, mégoly zseniális kísérlet, hogy megmagyarázzák az ideigvalót az örök nélkül, a történelmet Isten nélkül, szükségképpen tévútra vezetett, még akkor is, ha magán ezen a tévúton valami mélyre, maradandóra bukkant.

35