Szolgálat 14. (1972)
Eszmék és események - Megfontolások az öregségről (Sr. M. Cymbalista)
4) Nyerjük meg őket olyan feladatoknak, ahol képességüknek megfelelően multiplikátorként szerepelhetnek az egyházközségben. 5) Világi szolgálatok olyan méretű átengedése történjék meg a pap részéről, hogy világossá váljék: a lelkipásztor szívesen elismeri, nemcsak szóval, hanem a vezetés és felelősség átengedésével is, hogy ő ezekben a kérdésekben laikus. Dr. Tóth József MEGFONTOLÁSOK AZ ÖREGSÉGRŐL Simeon és Anna története (Lk 2) az öregségről és megöregedésről való gondolkodásra vezetett. Körülnéztem és azt tapasztaltam, hogy a szerzetek és intézmények nagyrészében a 40-50 éven felüli tagok száma rendszerint meghaladja az ötven százalékot. Mást is tapasztaltam: igen sok szerzetesnek (néha pszichológiai-idegi alapon) problémája a múló és az eljövendő időtől való félelem; egyrészről az öregségnek, másrészről a történelemnek el nem fogadása. Még mást is tapasztaltam: láttam fiatalokat, akiknek igazi igényük, hogy együtt éljenek „fiatal öregekkel“, akik véleménycserét kezdenek az idősökkel. Láttam „fiatal öregeket" és láttam „idős öregeket". Megfigyeltem, hogy a szerzetesnőknek — mint a nőknek általában — nem tetszik a megöregedés és kedvük telik abban, ha „meghatározatlan* kort mutatnak. Egyidejűleg észrevettem, hogy közösségekben egyesek igen hamar megöregszenek, és igen gyorsan öregnek tekintenek valakit. És még sok mindent láttam és figyeltem meg életünknek erről az oldaláról, s mindez csak növelte zavaromat: miért nem beszélünk arról, hogyan kell szembenéznünk a saját megöre- gedésünkkel és másokéval? miért nem beszélnek az öregek hivatásáról a közösségben? Valószínűleg az a gondolat rejtőzik emögött, hogy az idősöknek nincs mit tenniük és nem is lehet velük semmit sem kezdeni. Ez pedig ugyanúgy tarthatatlan felfogás, mint az, amely szerint a fiatalok erkölcsei tűrhetetlenek. Hogyan lehet tehát jól megöregedni? Megöregedés és realizmus Gyermekkorunk óta egy gyerekekből, fiatalokból, érett személyekből és idősekből álló közösségbe tartozunk. Ez a beletartozás adja meg minden ember életének normális keretét. Mi lenne egy város, egy nép gyermekek nélkül! A gyermekek azt adják meg nekünk, amire szükségünk van, hogy megöregedjünk megöregedés nélkül: fogékonyságot, feszültséget, apróságok miatt érzett örömet, visszaemlékezést, bosszúállás nélküli könnyeket és mindenekfölött számítás és félelem nélküli, bensőséges Istenre hagyatkozást. — És mi lenne egy városból vagy 89
