Szolgálat 14. (1972)

Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: „Micsoda az ember?“

vevő lét-dimenzió jelentkezik a paradicsomkertről szóló elbeszélésben is, amennyiben az emberre vár az a feladat, hogy az édenkertet művelje és őrizze (uo. 2,15), de a bűnbeesés elbeszélésében is, amennyiben az ember feladata marad, hogy immár fáradságos munkával és arca verítékével művelje a földet és ezáltal keresse meg a kenyerét (uo. 3,17-19). Az ember úgy léphet szövetségre az Istennel, hogy folytatja Isten teremtő munkáját, és úgy lesz hű az emberi közösséghez, ha annak a számára lakhatóvá teszi a földet. így mindaz a csodálatos munka, amit az ember létrehozott, a tűzgyújtástól az űrhajóig, egy az ember lényegéhez tartozó lét-tulajdonság megnyilvánulása, ami nemcsak hogy nincs ellentétben az Istennel való párbeszédes viszonnyal, vagy nem független attól, hanem egyenesen annak szükséges, e I ke rü I heteti en me g n yi Ivá nu I ása.

Az emberi valóság harmadik, a Teremtés könyvében megmutatkozó dimenziója abban áll, hogy az Isten képmása az Istennel folytatott párbeszédben nemcsak a közösséget és a világot építi, de önnön magát is formálja. Ahogy Isten szabad elhatározással teszi magát teremtővé, megtestesült Igévé és megszentelő Lélekké, épp úgy az Isten hasonlatosságára teremtett ember is kovácsa a maga sorsának: ahogyan az édenkerti drámának a szövege mondja, ha megtartja Isten szavát, élni fog, ha pedig megszegi azt, meghal (uo. 3,3). Ez a gondolat megint áthatja az egész Szentírást. Éppen ez a tanítás az, amit a szent írók ki akarnak fejezni Izrael történetének az elbeszélése által, és amit később különösen a Bölcsesség könyve az örök élet tágabb látkörében még teljesebben kifejezésre juttat. Ha azt a tulajdonságot, hogy valaki, a körülmények hívó szavára felelve, szabad elhatározással, egy sor az időben bekövetkező állásfoglaláson keresztül önmagát alakítja, „történetiségnek“ nevezzük, akkor az embert, és egyedül az embert, „történeti lénynek“ kell tartanunk. A hit ember-szemlélete természetesen nem marad meg ennél a csupán formális, elvont állításnál, hogy az embernek története van, hanem megjelöli azt is, hogy miben áll ez a történet, nem egyes részleteiben (társadalmak és államok eredetére, fejlődésére, összeomlására vonatkozóan), hanem az emberi lét alapvető helyzetét illetőleg. A Biblia szerint az emberiség történelmét elejétől fogva áthatja a bűn, és ezzel az ember önmagát alkalmatlanná tette az Istennel való létben gyökerező párbeszéd folytatására, és maga okozta azt az (elsősorban erkölcsi) nyomort, ami most gyötri; másrészt azonban Krisztusban újra megnyílt az ember számára az Istennel való létét-építő párbeszéd lehetősége, úgyhogy az emberi nyomor teljesebb létnek lesz az eszköze: Krisztussal a kereszt a feltámadáshoz vezet, (gy a bűn és a megváltás dialektikáján keresztül az emberiség építi a történelem célját, azt a krisztusi létteljességet, amely az idők végén és azon túl a szentek egyességében valósul meg. .

Az itt leírt emberszemlélet, a Szentírás gondolatformái szerint, és a mai gondolkodás hajlamainak megfelelően, elsősorban a dinamikus és funkcioná8