Szolgálat 14. (1972)
Az egyház szava - Szent Ágoston a teremtésről
magyarázva (pl. „De Genesi ad litteram . . hanem történelembölcseleti (De Civitate Dei) és dogmatikai (De Trinitate) műveiben is foglalkozik a világ eredetével, az anyag és a szellemi lélek teremtettségével, az időben való teremtéssel, Isten teljes transzcendenciáját és a teremtés jóságát hangsúlyozva. Ágoston látta már a Teremtés Könyve szószerinti értelmezésének nehézségeit. Olyan exegetikai elveket vall, amelyeket a „Providentissimus Deus“ és „Divino Af- flante Spiritu' k. pápai körlevelek napjainkban is csak megerősítettek. A szent könyvek nem a világ szerkezetére vonatkozó természettudományos ismereteket akarnak közölni, hanem — a kor világképének keretében — a teremtés tényét állítják, és általában olyan ismereteket közölnek, amelyek üdvösségünk szempontjából fontosak. Felhasználva, de módosítva az újplatonikus tanokat, Szent Ágoston kifejti, hogy Isten a teremtés pillanatában csak az eget és a földet hozta létre, a többi lényeket pedig csak „okaikban“, csírájukban; a különböző létfokú lények a kifejlődésükre alkalmas Időben jelentek meg és fokozatosan bontakoztak ki. Az újplatonikus gondolat szerint az ún. „eszmei létcsírák“ (rationes seminales) a Világiélekbe helyezett elvek; Szent Ágoston ezeket az Isten teremtő eszméinek tekinti: ezek a csíraszerű hajtóerők bontakoztatják ki a teremtést és szolgálják a világban a fejlődés Isten által meghatározott rendjét. Elgondolása annyira hajlékony, hogy a modern korban, amikor az evolúció keresztény értelmezését keresték, az ő tanításához folyamodtak a keresztény gondolkodók (így pl. Teilhard is fiatalkori írásaiban). Az alábbi szemelvényeket Kecskés Pál fordításában közöljük (Szent Ágoston breviárium, Bp. Szent István 1960). A katolikus tanítás parancsa, higgyük: a Háromságnak mondott egy Isten alkotott és teremtett mindent, ami van, amennyiben van; úgyhogy minden értelmes vagy testi teremtmény, vagy ahogy rövidebben lehet mondani a Szentírás szavai szerint, mind a láthatatlan, mind a látható teremtmény nem Isten természetéből, hanem Isten által a semmiből teremtetett. Nincs is semmi más közös benne a Szentháromsággal, mint hogy a Háromság a teremtő, ő pedig a teremtmény. Azért nem szabad a teremtett mindenséget se Istennel egylényegűnek, se vele együtt örökkévalónak mondani, vagy hinni. De Genesi ad litt. op. imp. I. 2. A Szentírás minden tanúskodása alapján, melynek igazságát csak a hitetlen vagy gonosz ember vonja kétségbe, arra a nézetre jutottunk, hogy azt állítsuk: Isten az idők kezdetén mindent egyszerre teremtett. Némely lényt teljes valóságában alkotott meg, némelyeket okaikban előre alkotva; aminthogy nemcsak a meglévőket, hanem a jövendőbelieket is megteremtette mindenhatóságával, és megteremtvén őket megnyugodott, hogy azon túl irányításával és kormányzásával teremtse meg az időknek és az időbeli dolgoknak a rendjét is. Befejezte őket, hogy határt szabjon a dolgok nemeinek, s útnak indította őket a korszakokon át történő továbberjedésre, hogy megnyugodjék azon, amit befejezett, s tovább működjék mindmáig abban, amit megindított. Ha azonban mindennek lehetséges jobb értelmezése, nem ellenkezem, sőt hozzájárulok. “ De Gen. ad litt. VII. 28, 42. 69
