Szolgálat 14. (1972)

Tanulmányok - Soós Márta: Guyart Mária tanúságtétele

godt természetességével kapcsolódott ki fokozatosan a külső ügyekből és szolgálta tovább egyszerű nővérként azt a közösséget, amelyet olyan sokáig vezetett. Betegségében .megtette, amit kívántak és elfogadta mindazt, amit nyújtottak neki“. Újra meg újra felajánlotta szenvedéseit, életét, halálát a bennszülöttekért, Amerika minden népéért. Még halálos ágyához is odakérte a kislányokat, hogy megáldja őket. Amikor nővértársai kérték, részesítse őket is szenvedése érdemeiben, szelíden felelte: .Minden a bennszülötteké. Semmim sincs, semmivel sem rendelkezhetek.* Fiának, aki közben bencés szerzetes lett és akkoriban már magas tisztséget viselt a rendben, ezt üzente: .Adjátok tudtára, hogy magammal viszem szívemben a paradicsomba is és odafönn állhatatosan fogok könyörögni, hogy Igazán szent legyen.“ Ma anya és fia kettős boldoggáavatási eljárása mutatja, hogy kérése meghallgatást talált.

1672. ápr. 30-án húnyt el .Kanada Teréze* (kortársai nevezték el így), aki .a világban Istennel — a szerzetben az emberekkel" tudott lenni, mint egy róla szóló tanulmány alcíme mondja. Életszentségének vizsgálata 1877- ben kezdődött el, a hősi erényeit bizonyító dekrétum kelte: 1911 július. Két lelki beszámolóját (1633, 1654) és leveleit először fia adta ki (Vie de la Vén. Mere Marie de I’Incarnation. 1677.) Majd Dorn Jamet solesmesi bencés négy vaskos kötetben tette közzé írásait (Écrits Splrituels et Historiques. Párizs 1929-1939), 1932-ben pedig rövid áttekintést készített lelki fejlődéséről: Le Témoignage de Marie de I’Incarnation. Halála 3 százados évfordulóját bensőséges ünnepléssel ülik meg Toursban Is, Kanadában is. A régi kolostorban mondott ünnepi misén Quebecben Le Roy bíboros beszél. Decemberben az ottani múzeum rendez nagy kortörténeti kiállítást. Nekünk magyaroknak legörvendetesebb, hogy az említett „Témoignage“ most magyarul Is megjelent (Guyart Mária: Tanúságtétel. Róma, Detti, 1972. 182 o.) írásainak stílusa olyan, mint egész egyénisége: egyszerű és világos, keresetlenül természetes, realista, sőt időnként szókimondó, ugyanakkor kedves és diszkrét. Azok közé a nagy jellemek közé tartozott, akik értenek ahhoz, hogyan alkossanak Isten kegyelmével remekművű szintézist életükből, felhasználva a fordulatos események építőkockáit, kihasználva minden adottságukat, minden percüket. És ebben a szintézisben nyoma sincs az erőltetettségnek: maga az „okossággal harmonizált egyszerűség“, ahogy társnői mondták. Ez a természetfölöttibe ojtott természetes nagyság, aktivitásnak és misztikus benső- ségnek ez az egyszerre tudatos és magától értetődő egysége adja meg talán legmélyebb időszerűségét a mai kor embere számára is.

62