Szolgálat 14. (1972)
Tanulmányok - Teilhard de Chardin írásaiból
De amit most mindennél jobban kell hangsúlyoznom, az a következő: mivel a feltámadt Krisztus került a kozmikus Evolúció pólusára, ezért a keresztény tudós — a nem-keresztény tudóshoz viszonyítva — nemcsak „hasonló lelkületű“, de kutatómunkája lendületében „sokkal izzóbban lelkesedő". Mert az ő szemében már nemcsak valami homályos kollektivem formájában, de a legfelső fokon vonzó és határozott Valakinek vonásaival rajzolódik ki a jövőben ígérkező emberen-túli. S ettől kezdve a „Föld munkásává" lett kereszténynek szellemében és szívében nem félelmetes összeütközés dúl, hanem csodálatos összhang üt tanyát a Fontinek imádása és az Előttünk-Lévőbe vetett hit között. Ekkor aztán még a Világ iránt érzett odaadás területén is joggal és büszkén mondhatja humanista vagy marxista barátjának: „Plus et ego": te embernek mondod magad; én méginkább az vagyok, mert még teljeseb ben vagyok ember! . . . 3. Gondolnunk kell egy gyakorlati megoldásra: sajátos vallási nevelést kell adnunk azoknak, akik laboratóriumban, vagy gyárban fognak dolgozni Hogyan békíthetjük össze a Fontinek Istenét és az Előttünk-Lévőnek Istenét (felismerve, hogy igazában egy és ugyanazt jelentik)? ötven év óta kutatómunkát végző papok és munkáspapok#) csak úgy a véletlenre hagyva kerültek „partizánharcba“. Mint én, úgy ők is érezték, s többé-kevésbé hozzám hasonlóan próbálták megoldani a problémát: „mindegyikünk a maga módján*. Nincs-e már itt az idő, hogy ennek a tapasztalatnak eredményeit leszűrjük, szabályokba foglaljuk és rendszeresen adjuk tovább az új rekrutáknak? — Vagyis mielőtt a fiatalokat a laboratóriumba (vagy a gyárba) dobnánk, nem kellene-e ezentúl nemcsak képességeik és szellemi hajlamuk szerint kiválogatni őket, hanem méginkább: 1) megvizsgálni, 2) ki is nevelni őket lelki beállítottságuknak megfelelően, hogy észrevegyék és keressék „a Krisztusit" az „emberen-túíiban“ és az „emberen-túlin" keresztül? Nyilvánvaló, hogy sürgetőn kötelez ez a megoldás. S így jutunk egész természetesen arra a gondolatra, hogy vegyük tervbe — ilyen vagy olyan formában — „specializált szemináriumok" megalkotását, ahol a jól megválogatott idősebbek (akár rövid bemelegítő időszakokban, akár hosszabb kurzusokon) a holnap fiatal kutatóit és munkásait olyan teo*) A munkáspapban a jobb-lét „szociális" követelése elrejti a több-lét vágyát, újhumanista hitét. De — meggyőződésem — a több-létnek ez 'a hite mindig megvan benne, főrészét s legélénkebb részét alkotja a „munkás-szellemnek" (vö. Paul Vaillant Couturier, Dr. Rivet, stb. ismételt tanúságtételét). 52
